Legelsőbben is az utcákon található gyümölcsfákat említeném. Abban az időben majd minden kertes ház elé ültettek valamilyen gyümölcstermő fát. Legsűrübben meggyet, aztán szilvát, néhol cseresznyét. Nagyszüleim háza előtt is "díszlett" négy meggyfa. Bár ezeket a fákat is leszüretelték a gazdák, azért soha nem háborgott senki, ha az arra járó csippentett róluk néhány szemet. Mi is leszedtük a meggyet és került belőle lekvár, pincés, befőtt egyaránt. Sok helyütt tartották akkor a cigánymeggyet porzós fának, gyümölcse pedig pirosan éretten savanykás, de feketére érve nagyon ízletes. A Szent István utca végétől a város széléig, Jutai útig kanyargott egy gyalogút egyik oldalán meggyfákkal, másikon szilvákkal. A környékről sokan jártak ide, főleg szilváért. Ez a fasor nem állt magántulajdonban, mint ahogy sokfelé lehetett találni gyümölcsfákat, vélhetőleg elhagyott és a természet által visszahódított hajdani kertekből, szőlősökből. Ma is ismerek ilyen helyeket, de az említett fasor már nincs meg. Mint ahogy kivágásra került a Jutai úton, a temetői szakaszon húzódó eperfasor is, én inkább szederfaként ismerem. A fehér vagy fekete termést hozó fák váltakozva sorakoztak a tüskevári sorompótol a tetőig. Sokan jártak ide gyűjteni a levele végett is, mert gyógyhatású, meg a hetvenes évek elején néhányan próbálkoztak selyemhernyó tenyésztéssel és annak vitték tápláléknak. Odahaza, a kertben, udvaron is voltak gyümölcsfáink, alma körte, szilva. Bokron termőkből a ribizli, egres, eper. Természetesen volt szőlő is lugasban, meg gyalogtőkén is. Ízletes, nagyszemű, gyönyörű hamvasan sötétkék otelló lugason és éretten mézédes fehér noha karózva. Nagyapám nem itta a bort, -más alkoholt sem- de mustnak mindig darált egy véndőre való otellót, amit megiszogattunk. Módjával, mert meghajt! Nem is darálhatott volna többet, mert ahogy ért úgy ettük, és lefogyott a tőkékről. Mai napig imádom a pöszmétét, meg a körtét is. Az első udvarunkban, a kút mellett álló körtefa olyan gyümölcsöket termett, hogy csuda. Puha volt mint a vaj, sárgára érett a napsütötte felén meg pirosasra, húsa kásás és rendkívül ízletes. Vigyázva, egyesével szedtük, hosszú póznára szerelt szedővel. Nem tudom miért, de a körtefát szerették a szarvasbogarak is, ezt a tényt azóta is megfigyeltem, pedig a gyümölcshöz nem nyúlnak. Micsoda víze volt a kútnak!
Ilyen "szörnyűségeket" a tudomány mai állása szerint nem szabad enni, főleg a kipufogó gázok által szennyezett utak mentén! A kutak vízébe sem merek már beleinni, szinte sehol! Helyette fogyasszunk minél több E/......et és permetszert!?!?!
Ezt a bejegyzést a manapság kapható import szilva ihlette, ami legfeljebb csúzliba jó tölteléknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése