Gyerekkoromban még ennyire nem volt benőve a patakpart és a meder füzekkel. Néhány szakaszán volt csak ligetes, zömében szabadon szaladt a vékony víz, amit helyenként felduzzasztottak a kerttulajdonosok részint öntözni, részint a kacsáknak, libáknak. Télen meg nekünk volt jó csúszkálni a kacsausztatók befagyott vize. A patak mentén vékony csíkban szaladt a rét, nem szántották a mederig, meghagyták kaszálónak. Tavasszal az első vágásig, aranylón sárgállott a mocsári gólyahír, ragyogtak rajta a lepkék, minden lépésre tucatnyi szöcske ugrott, gyíkok szaladtak, békák énekétől volt hangos, közben vadászta fecske s gólya egyaránt. A kis patakocska talajvízből és a dombokon lefutó csapadékvízből táplálkozott, de azért elkanyargott a Malomárokig. Halat a csíkhalon kívül nem bírt el a csekélyke víz, de tarajos gőtében igazán nem volt hiány. Horgászni tehát nem volt a víz alkalmas, lejártunk a Malomárokra és a Kapos folyóra "igazi" halat fogni. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején még akkora volt a Kaposban a halbőség, hogy ahhoz igazán balszerencsésnek kellett lenni aki nem fogott. Adott a folyó keszegfélét, kárászt, törpeharcsát bőséggel, néha még pontyot is. Méretes pontyot még a Malomárok felső szakaszán is fogott Satya bácsi. Ő volt az alsó szomszéd, foglalkozása szerint vasutas, amúgy pedig szenvedélyes horgász. Sokat lógatott a Balatonon, ezért aztán neki köszönhetően már hatévesen tudtam, hogy az angolna vagy nem ízletes rántva, vagy Maris néninek a szakácstudománya hiányos.
Tavasszal -mikor már meleg lesz a víz- megnézem, van-e még a patakocskában tarajos gőte?
Ejnye, ejnye! Nem beleírni a Kapos halainak körébe a compót, nagy hiányosság. Akkoriban még cigányhalnak hívták, és nagyon sok volt belőle a folyóban. Vitték is a nevezettek rendesen.
VálaszTörlésEz így igaz! S bár vitték rendesen, Nekem "nem jutott", életemben nem fogtam compót a Kaposban.
VálaszTörlés