Rémálom ...

Szörnyű álmom volt az éjszaka.
Azt álmodtam, igen komoly beosztásba kerültem, amolyan főnök félébe.
Nem is akárhol, bizony kormányzati pozícióban lévő "ordibátor" lettem. Olyan ember, akinek hangja is, de súlya is van.
Nem csak "ugathattam", haraphattam is!

Mit szépítsem, bizony fajsúlyos politikai és kormányzati "tényező lettem. Álmomban. Ez már önmagában is egy rémálom volt, hát még ami utána jött. Rémálom lett a javából!

Gyönyörű szép irodámban körmölgettünk gyönyörű szép titkárnőmmel, tárgyaltam, osztottam az észt, meg ígérgettem  minden földi jókat. Aztán szartam rá. Hacsak ...! Közben persze egy-egy áldomás is lecsúszott és szenvedélyes gyűjtőként egyre csak szaporítottam a megürült díszdobozokat.

Híre ment és lassan már mindenki úgy lépett be hozzám, hogy kezében volt egy díszdoboz. Vigyorogtam, bólogattam és megrázogattam a dobozt.
Ha kotyogott, akkor egyik oldalra ment, az álca oldalra, ha nem kottyant akkor a "hacsak ..." oldalra. Gyűlt szépen mindegyik oldal. Mondják a pénz számolva jó, de nekem számolatlan is jó volt. Rátekintettem a "hacsak ..." részre és máris jobb kedvem kerekedett. Álltak a dobozok szép katonás rendben! Rendeltem százmilliós kérót, meg minden földi jókat, gondolván a jövőmre. Közben, ha tehettem szónokoltam a szegényekért.

Kicsit bosszantott, hogy még nagyon sokan hódoltak a szenvedélynek és dobozokat gyűjtöttek, de nem tehettem ellene. Cserélni nem szoktunk.
Aki elmart egy szép dobozt, az vitte és megtartotta. Legfeljebb ha pozíciót cseréltünk, de aki egyszer "hacsak ..." gyűjtő lett, az az is maradt. Pofázni sem szabadott róla, mert bár országnyi ember tudta a gyűjtőszenvedélyt, az akkor is titok. Jó sok dobozt begyűjtöttem már, mikor beütött a ménkű.

Valaki befújta, hogy a gyűjtemény egy értékesebb darabját én martam el és cseszegeti kezdtek érte. Pedig már egy idő óta tényleg nem gyűjtöttem, mert a konkurencia elhappolta a jó hacsak ...-os kuncsaftokat.
Eldumálták, pedig nem szabad pofázni! Most sem, régebben sem, ezután sem. A gyűjtők listálya soha nem nyilvános.

Utolsó látomásom álmomba az volt, hogy ülök egy hegy nagyságú díszdoboz kupac tetején és teli torokból ordítok a lent ácsorgókkal.
- A büdös életben nem gyűjtöttem sem dobozt, sem "hacsak ...-ot"!
   Mindenkit beperlek, aki mást mond! Mindenkit!

Húúúú, de jó volt csurom vizesen felébredni! Szerencsére ilyen csak álmunkban létezik. A valóság egészen más. Vagy kicsit más. Más?