Haja csapzott, ruházata piszkos, kopottas, elhanyagolt. Arcbőre szürkésbe hajló, szinte már beleolvadt a háttérbe. Semmi smink, semmi szín. Pillantása réveteg, fénytelen és sötét. Mint amit víztelen, feneketlen kútban látni, félúton. Mélyülő, reménytelen sötétség. Mozdulatai tétovák és bizonytalanok. Pár lépés után -még az árnyék és a világosabb határán- megállt imbolyogva, keze a kabátja alatt, mint ki fázik, vagy rejteget valamit! Feje előrebukott, vele a haja is, függönyt vonva vonásaira oldalról. Időnként egész testében megrándult, olyankor feje is megbillent, hol jobbra, hol meg balra. Mint aki leszegett fejjel tekinget a "függöny" alól oldalra. Esetleg, ha keresne, vagy lesne valakit. Mélyült körülötte az alkonyi sötétség, lassan újra beleolvadt a háttérbe. Bele a szürkeségbe. Hirtelen előhúzta a kezét és egy kóbor fénysugár megcsillant a markában szorongatott valamin. Majd ott is maradt kis időre, és táncot járt a gyűrött nejlonba zárt, lötyögő folyadékban. Kinyitotta, mélyen beleszippantott és lassan felnézett. A kóbor fénysugár eltűnt a zacskóról, mintha kiszívta volna a gőzzel együtt az utolsó "csepp" fényt is! Végérvényesen átvette az uralmat a sötétség!
Mondják, azért bolyong a "falak" közt, mert az arra járóknak egy szál cigiért, vagy pár érméért, esetleg agy kis nitróért bármit megtesz. Bármit! Pedig még a nagykorúságot sem érte el. Igaz, ez már egyáltalán nem látszik rajta!
A lassan mélyülő sötéttel együtt köd, s pára kúszott a "falak" közé. Pillanatok alatt állt be a teljes sötétség, csak a "falakon" kívül maradt kissé világosabb, hol a lány is állt. Megmozdult a levegő és különös alakokat formált a párából. Idomtalan, de mégis alakot formázó, fel-felbukkanó majd elvesző torzók! Egyszerre csak, a lány mögött is elvált a faltól egy gomolyag, lassan összeállt, alakot formált és furcsa mód, de megállt! Mintha várna!
Az oszladozó felhők mögül kikandikáló hold fénye vágott egy pillanatra a "falak" közt álló alakra, s csillant vissza az égre. Mintha egy penge verte volna szerte a fényt! Egy csillanó kaszapenge!
Igen. Nagyon jól ábrázoltad. Sajnos, ez is valóság, felénk is. Napfényt!
VálaszTörlésSzép napot,
Erika
Köszönet Erika! Neked is szépet!
VálaszTörlésA mai bejegyzésemhez beraktam a te oldalad ajánlóját. Jó olvasni nálad, a délutáni szokásaim egyike lett :)
VálaszTörlésSzomorú....
VálaszTörlésLehet, hogy szomorú, de nagyon szép írás! Nagyon tetszik, ahogy írsz, tényleg! :)
VálaszTörlésEltűnt a megjegyzés amit írtam neked ide:((
VálaszTörlésNagyon köszönöm Erika!
VálaszTörlésTényleg nem egy vidám sztori.
Igazán köszönöm neked is KisVirág!
Légyszíves még egyszer küld. Nem én szedtem le! Esküszöm!
Szép,és szomorú,de te nagyon ügyes vagy várom a következőt!
VálaszTörlésSzépen megírt szomorú sors...
VálaszTörlésJól megrajzoltad a világunk fény és árny oldalát.
VálaszTörlésszép írás,érzékeny látásmód.
Látom mostanában foglalkoztatnak e szomorú témák.
VálaszTörlésNagyon jól írtad meg!
Gratulálok József! Megfogott a szublimált valóság ábrázolásának ez a sajátosan rafinált módja. Bizony, bizony! Tetszett!
VálaszTörlésJövök máskor is! :-)
Lesz folytatás?
VálaszTörlésA fekete alak köpcös kis figura. Oldalán huszonéves bőrtarisznya. A rajta tapadt koszt patinának hívják, de ettől még az ami.
A lehajtós fedele mellől olcsó toll betűzött füle és a nyomógombja látszik.
A fém visszacsillog a holdnak. Apró élet a fekete semmiben.
Elcigarettázott hangú köszönés. Férfi vagy nő?
Kideríthetetlen.
A szociális munkás nagyon hasonlít a gondozottjaira.
Ruházata a nyugati csomagokból nem színre, csak méretre válogatott jó állapotú kabát. Kopott farmerben, fekete kötött sapkában van. Vastag cipője beletoccsan a fal mellől húzódó vizeletcsíkba.
Morog valamit, majd a lányhoz beszél.
Ismerik egymást.
A tarisznyából szendvicset nyújt a lánynak. A papírszalvétából gyanítom, a saját uzsonnája lehet.
A lány nem nyúl érte.
Köszönet a hölgyeknek és Karesznek a dicsérő szavakért!
VálaszTörlésNagyon jó a folytatás Hanczur, nagyon jó!
Hát nem tudom hova írhanám, de teszem itt.:) Jogom nincs hozzá, de javaslatom lehet talán, a döntés rád van bízva hogy elfogadod-e.:)
VálaszTörlésTagold az írásaidat, mert úgy jobban olvashatóak, és a felkiáltójelekre is figyelj. (Tudom, hiszen én is írok, hogyha az emberben érzések munkálkodnak, hajlamos oda is tenni felkiáltójelet, ahol nem igazán indokolt.) Olvasd át úgy, hogy kiveszed a felkiáltójeleket, mit mondd akkor az írás...:)
Elnézést hogy beleokvetetlenkedtem, tetszik ahogy írsz, csak stilisztikailag kell javítani.:)
L.D.
Köszönettel veszem észrevételed. Nem veszem okvetetlenkedésnek, inkább baráti segítségnek. Hogy miért nem tagolok? Magam sem tudom. Észrevettem én is, hogy nagyon "egybefolyik". Általában, mikor elkap a lendület, akkor írok, majd idő szűkében már nem igazán nézem vissza, csak futólag. Igazad van, ezek hibák. Megfogadom a javaslataid és próbálok időt hagyni rá, megpróbálom kiküszöbölni.
VálaszTörlésHa segíthettem, annak örülök.:)
VálaszTörlés