Kicsiny ház, valahol

Somogyországban volt a kicsiny ház, a megyeszékhely egyik szélén lévő utcában, annak majdnem a végén.
Hosszanti oldalát mutatta az utcának, rajta három kicsi ablakkal. Egyik oszlopával a házfalnak támaszkodó kiskapun belépve, a szőlőlugas alatt a rövidebb oldal mellett vezető keskeny járda vitt a bejárathoz. A bejárat kicsiny előtérbe vezetett, jobbra ablakkal, balra ajtóval. Az ablak az udvarra tekintett, az ajtó a konyhába vezetett. Belépve szemben volt az utcára néző ablak, a bal oldali falon ajtó, kredenc és asztal hokedlikkel, a jobb oldalon szintén ajtó, utána kéményoszlop, sparhelt. A bal oldalon lévő ajtó kamrába vezetett, amiből létra vitt a padlásra. Kicsiny kamra stelázsival, a mennyezetről lelógatott tároló rudakkal. A padláson középütt a kémény mellett barna lisztesláda, amúgy a disznóvágáshoz szükséges teknők, véndők, kondér, nagyvájling, kosarak, szóval ami ritkábban kell. A kamrával szembeni ajtó vezetett a szobába. Belépve, szemben volt két ágy, felette Jézus és Mária képe, balra kicsiny öntöttvas kályha, jobbra szekrény, a szekrénnyel szembeni falon két ablak, közte tükrös kisszekrény, rajta fából készített míves dobozka. Az ágyak masszívak, szalmazsákkal ágyazva, tollas dunyhával magasan bevetve, terítővel letakarva. A kiskaputól a szomszéd házig húzott utcafronti drótkerítés mentén, belül végig virágoskert pünkösdi rózsákkal szívvirággal, mögötte a veteményes és egy gyönyörü körtefa. Az említett lugas és a ház mögötti rész az első udvar a kerttől lekerítve, középütt kerekes kúttal, mellette körtefa, a ház háta mögötti szakaszon deszkakerítés határolt, előtte volt a pince, a fáskamra. A hátsó udvart bodzakerítés választotta le az elsőtől. Belépve balra tyúkólak, disznóól, jobbra az árnyékszék. A disznóól vonalában a hátsókerttől dróttal volt az udvar lekerítve, a kert közepén árok húzódott végig a kerten, kerteken. A veteményesben megtermett minden ami egy családnak kell, tyúkok káráltak, kacsák totyogtak, coca röfögött az ólban, üdítően hűvös vizet adott a kút nyáron is és a körtefákon mindig volt szarvasbogár. Télen a kicsiny vaskályha addig adta a hőt míg égett, de a dunyha alatt a melegvizes üveggel megmaradt a meleg. A sparhelt reggelig megőrízte a parazsat, hamar fellobbant a láng és egy lapátnyi parázzsal már a vaskályhában is pattogott a tűz. Még áll az a ház, de....
A dobozkát és a lisztesládát megőríztem!
Bár nem abba a házba születtem, de nekem ott kezdődött az életem, nagyanyámnak ott szakadt félbe, nagyapámnak ott ért véget!