A profi

Ma reggel, dacára az éjszaka leesett nagymennyiségü hónak, leautóztam a vásárcsarnokba.
Lehet közlekedni, de most nem erről akarok szót ejteni.

Mivel a vásárcsarnokban több húsüzlet is van, ezért menten oda és menetelem célja egy jó kocsonyára való alapanyag összevásárlása volt. Az első üzletben megkaptam majd minden belevalót, de szerettem volna még szivet és fület. Mentem a következő boltba, köszönés, majd kérdem:
"-Sertésszívet tud adni?
 -Nem, sajnos nincsen, nem kaptunk belsőséget.
 -Rendben, esetleg fület kaphatok?
 -Nincsen, mondom, hogy egyáltalán nem kaptunk belsőséget!"
Olyat tettem, amire korábban gondolni sem mertem, hogy képes vagyok, azt hiszem igazán profi módjára oldottam meg a helyzetet!
Egy arcizmom sem rándúlt, szemem sem rebbent, elköszöntem majd pedig elmentem. Odébb is megálltam röhögés nélkül!
A harmadik boltban volt minden amit kerestem, megvettem és hazafelé azon gondolkodtam, hogy a fiatalember ha már eladó, akkor bizonyára elvégzett legalább egy szakmunkásképzőt. Húsipari szakközépben nem is gondolkodok, bár ki tudja? Az oktatási politika tervei szerint a szakmunkásképzésben, tanulmányi eredménytől függően, ösztöndíj rendszerrel fogják támogatni a hallgatókat. Szeretem a profizmust!
Ki itt a profi? Ő, vagy az oktatója, vagy én?
Morricone és Belmondó bizonyosan azok:

http://www.youtube.com/watch?v=gF-qs_jxrH0&feature=related

meg Illényi Katica is! Eddig is szerettem Morricone zenéjét most mégjobban. No meg a profikat!