Még 2004-ben történt, hogy a csepeli szabadkikötő környékén sétálgattunk és az út széli fűben feküdt ez a sirály. Meglehetősen kába volt, és az egyik szárnya is törött. Nagyon csúnyán, több helyütt és kitapinthatóan darabosan tört. Lehetetlen volt illeszteni és rögzíteni. Egyetlen esély maradt, a víz. Levittük a régi kikötő vízéhez.
Hamar magához tért és elúszott. Ott, a Duna sodrástól elzárt csendes vízben, talált búvóhelyet is és tápláláknak kishalat bőséggel. Egyik éltető elemét vissza tudtuk adni, a másikat nem. Szárnyalni már többet nem tudott az bizonyos, de élhetett még akár éveket is.
Legalább is, jó hinni benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése