A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. febr. 27.

Kicsiny madár

A képen látható madár csak "illusztráció", nem róla szól a történet.
A sirály története előhívott -a másik archívumból- más történeteket. Már az évekre nem emlékezem, de nem is igazán számít.

Horgászni mentünk a Desedára, mikor Kaposfüred után észrevettük az úton fekvő kicsinyke madarat. A forgalom engedte, ezért aztán megálltam megvizsgálni és csodák-csodájára pislákolt benne az élet. Betettem a hátsó ülés előtti gumiszőnyegre és lementünk a tóra. Semmilyen sérülést nem találtunk rajta, csak pihegett csukott szemmel. Kicsit benedvesítettem a fejecskéjét, aztán jobb híján betettem a nyitott csomagtérbe. Néha megnéztük, mígnem eltünt. Azt hittem magához tért és elrepült, de nem! Fent üldögélt a hátsó ülés támláján. Leszedtem, de újra elmászkált a kocsiban. Az összes ajtó nyitva állt, de esze ágában nem volt elmenni. Hoztam neki vizet, megitattuk és letettem a kocsi mellé a fűbe. Máig alig hiszem, de beugrott az autóba! Hagytuk csináljon amit akar. Nem tudom meddig lábadozott a kocsiban, jó ideig üldögélt a hátsó támlán, egyszer aztán nem volt sehol. Nem voltunk messze, biztosan hazatalált!

Somogyaszalóba mentünk és útközben, a híd utáni tetőn vettünk észre egy kicsiny madárkát a felezővonalnál. Úgy láttam mintha mozdult volna, ezért megálltam és felszedtem. Alig pihegett szegény és úgy nézett ki, az egyik szemét elvitte az ütés. Borzalmasan bedagadt neki, vérzett is. Míg párom szüleinél voltunk szinte semmit nem javult az állapota, de élt. Úgy döntöttünk hazavisszük. Odahaza megitattuk, óvatosan megvizsgáltuk és kiderült, hogy a szeme is megmaradt, csak teljesen eltünt a vérömlenyben. Fertőtlenítettük a seb környékét és kapott rá kenőcsöket meg kamillás borogatást. Hála istennek Melinda ezeknek tudója, én nem. Estére annyira jól lett, hogy kalitkába kellett tenni mert mászkált a lakásban. Reggelre már repdesett és lenyelte a csőrébe rakott eleséget is. Délutánra résnyire kinyílt a sérült szeme is és érzékelte vele a mozgást. Újra látott! Úgy döntöttünk visszaviszük a balesete helyszínére, onnét biztosan hazatalál.
Most, hogy felidéztem a történetét, szinte hallom azt a röptében kiadott sikoltás szerű éles madárhangot, amit vélhetőleg a szabadság boldogsága csalt elő belőle!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése