A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (134) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. febr. 10.

Gyermekkorom gasztronómiája 12.

Olyan ételek jutottak eszembe, amelyek manapság már annyira ritkán kerülnek az asztalra, hogy sok fiatal talán még nem is találkozott velük.
Mint például a hagymaleves, ami nem igazán tartozott a kedvenceim közé. Mami a hagymát apróra szelte, zsíron sütötte, pirította majd tett hozzá lisztet -mint a rántásnál-, kicsit lebarnította, pirospaprikával szinesítette és felöntötte vízzel, sóval izesítette. Még főzte egy ideig, majd tejfölt kevert bele és kész. Pirított kenyérkockákkal tálalta és fogyasztottuk. Gyors és olcsó étel, akkortájt ez számított! Másik gyors és olcsó leves a rántott leves. Nagymami zsíron kicsit megkapatott kevéske köménymagot, majd lisztet szórt bele és barnára pirította, a végén őrölt piros paprikával állította be a színét. Állandó keverés mellett óvatosan felöntötte vízzel, hogy csomómentes legyen, sóval és őrölt borssal izesítette. Rövid ideig főzte, végül felvert tojásokat csurgatott bele, állandó keverés mellett. Szintén pirított kenyérkockákkal tálalta. Ezt már szivesebben fogyasztottam, nekem jobban ízlett! Ha már az olcsóságnál tartunk, második fogásnak legyen lisztesterc, ami volt is többször gyerekkoromban. Nagyon szerettem és manapság is megenném szivesen, csak valahogy állandóan elmarad. Nagymamám mindig széles lábosba tette a lisztet és folyamatosan keverve barnára pirította, majd forróvizet öntött rá, kevéske sót tett bele. Rövid ideig tovább dagasztotta, végezetül kevés sercegően forró zsírt öntött rá gyors keverés mellett. Tálaláskor porcukrot szitált rá és kajszilekvárral ettük. Isteni! Másik változata a pirított búzadara. Ezt mamám vajon pirította, majd vízzel felöntötte, kicsit hagyta dagadni, ezután addig pirította kevergetve míg újra szemcsés lett. Még a tűzön szórt rá kevés kristálycukrot. Ezt is lekvárral tálalta általában, de nekem kimagozott meggybefőttel ízlett a legjobban, meggylével meglocsolva.
Olcsó, gyors és finom. Egyszerű, de igazán nagyszerű!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése