Nem annyira ételekről, mint inkább az elkészítéséig vezető "útról" szeretnék most mesélni. Sok-sok lényeges apróságról.
Mint tegnap!
Már csak annak okán is, hogy sok, nagyon sok olyan "birtokot" látok az országban mindenütt ami elhanyagolt, méteres gazban áll. Láthatóan, lakják a házat, de az udvar néptelen, haszonállatnak nyomát sem látni, a kert gazban áll, műveletlen. Miközben egyre nagyobb a szegénység, sokan vannak kik egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe saját sorsuk jobbítása érdekében. Valaha nem így ment! Emígyen ment!
Nagyszüleim művelték a házhoz tartozó kertet, ott megtermeltek minden szükséges konyhakerti növényt, hogy a csekélyke jövedelem mellett is kerülhessen tisztességes étel az asztalra. Nagyapám ősszel felásta az egész kertet, akkora területet elgereblyézett hová bekerült az őszi mag, palánta például a saláta. Tavasszal mindig akkora földet munkált el, amekkorát nagyanyám bevetett az éppen aktuális veteménnyel. Nem sorolom fel, hogy miket termesztettek, mert aki csinálja az tudja, aki meg szeretné végezni az bármikor utánanézhet. A háztáji növények termesztését könnyeden meg lehet tanulni könyvekből is. A többi meg, akarat és munkabírás kérdése. Mindig volt szezonális, friss termény, ismerték a vetésforgót, így egész évben kihasználták a területet. De nem kiszipolyozták, mert szakaszosan trágyáztak is, minden évben juttattak vissza a földnek. A konyhakert művelése mellett, külön területen kukoricát is termesztettek, annyit amennyi a baromfiféléknek meg a sertésnek kell. Nagyapám megvette a malacot és onnét kezdve gondot is fordított rá! Eljárt rendszeresen zsenge csalánért, amit vagy forrázva adott a moslékban, vagy csak magában. De kellett a zsenge csalán a kiskacsáknak is! Szedett disznóparéjt, amit imádnak a sertések. A kert gyomlálása közben kiszedett gazokat is feletették a malaccal, meg a tyúkokkal, kacsákkal. Ha nem volt, akkor elment a "senki földjére" és kaszált nekik, de a ház előtti kaszálék is a jószágok elé került, vagy frissiben, vagy szárítva. Nem veszett kárba semmi! Az elhasználódott zsiradék a moslékot ízesítette, a felhasznált tojások héját a tyúkok ették meg. Minden konyhai és kerti szerves hulladék az állatok elé került, ha máshogy nem, akkor a ganédombra, hol a tyúkok kijavázták. A ganajdombra került a disznók alól az ürülék is, hát a tyúkok, kacsák azt is megválogatták. Mikor megjelent a cserebogár, reggel még hűvösben -mert akkor nem repült- leráztuk a gyümölcsfákról, vödörbe szedtük és feletettük a tyúkokkal. Volt is tojat rendesen! Ősszel meg a kukorica aratása után elmentünk a közeli TSZ földekre böngészni. Nem volt tiltott és nem is zavart senkit, viszont a gép után sok elmaradt kukoricacsövet lehetett összegyűjteni. Az egyénileg művelt táblákat kézzel törték, meg arra amúgy sem ment rá senki. Azért az elmúlt ősszel már láttam böngészőt! Ahogy a konyhakert művelése, úgy a házkörüli aprójószág tartása is könnyeden elsajátítható. Akarással, munkával, élelmességgel csekélyke anyagi ráfordítással is hasznot lehet elérni. Leginkább a törpetyúkkal. Szinte etetni sem kell, egész nap elkapirgál a birtokon és összeszedi amire szüksége van. Levágni ugyan egyet nem érdemes, de tojása nagyon finom és van akkora mint a boltokban jó pénzért kapható "S" jelzésü blikker. Még számtalan dolgot, jószerivel könyvet tudnék írni ebben a témában, de aki akarja ennyiből is érti a lényeget.
"Segíts magadon, Isten is megsegít!"
Valamikor rég, mikor az öregek ezt az azóta közmondássá vált szólást megalkották, azért tették mert hatalmas igazság rejtezik benne, csak érteni kell! Mint ahogy értették a nagyszüleim is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése