A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (97) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Zsömi (74) Kedvenceink (73) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2010. febr. 19.

Gyermekkorom gasztronómiája 15.

A kicsiny ház körül kapirgáló baromfik, meg a tojásaik nagyon sok ételnek lettek "főszereplői", tartozékai.
Kedvenceim közé tartozott -és a mai napig nagyon szeretem- a tojásos nokedli. Emlékszem, nagyanyám kanállal szaggatta  és dobálta a zubogó vízbe a galuskákat. Rutinosan, gyorsan és egyforma méretüre csinálta. Akkor lett a tojásos nokedlinek "szezonja", mikor már lehetett szedni kertből a salátát. Ez a kombináció nagyon "eteti magát", nagyon laktató. Galuskáról jut eszembe, sokszor készített mamám a húslevesbe daragaluskát. Nagyon szeretem! Én amúgy is bőségesen tésztásan szeretem a húslevest, hát még daragaluskával. Paradicsomlevesbe meg simán galuskát szaggatott, ami nagyon finom, nekem az nem igazán volt kedvemre való, hogy rakott bele kevés sárgarépát, egy zellerzöldet és a végén édesítette cukorral. Sokkal jobb savanykásan, zöldség nélkül. Mivel már szóba jött a húsleves, elmesélem, hogy kukoricán és zöldeleségen nevelkedett baromfiból egészen más az íze, mint a sápatag táposból. Igaz, a házilag nevelt baromfit sokkal tovább kell főzni, mert a hús izmos, viszont ettől a hosszú, lassú főléstől, a sok zöldségtől, meg a minőségi hústól, sárga zsírtól lesz a húsleves ízletes. Lehabolást követően nagyon lassan kell főzni, éppen csak gyöngyözzön, akkor nem lesz zavaros és szépen "előjönnek" az ízek. Mami a sparhelten úgy állította ezt be, hogy lehúzta a fazekat a tűztér fölül a kevésbé meleg platnira. Sárgarépa, petrezselyem, zeller, egy vöröshagyma, pár gerezd fokhagyma, egy karalábé, egy szem krumpli, a petrezselyem és zeller zöldje, egész bors és természetesen só került bele. Só csak akkor, mikor a zöldségek már megpuhultak. Mikor megfőtt, hagyta kicsit ülepedni, óvatosan leszűrte, és a kész leves gyönyörűen tiszta volt, tetején aranylóan sárgálló zsírgömbökkel. Aztán belaktam a zöldségekkel, aprólékkal. Nagyon finom a főtt zúza, tüdő, fej a taréjjal és kiszedni az "eszét", ha tyúk volt akkor az apró tojás ami benne maradt és a lába. Igen a lába! Nagyapám szokta mondani, "a szartaposója". Engem aztán hiába cukkolt, rendesen el volt látva az a jószág ami a fazékba került! Amúgy meg, ő is megette, ha többet vágtak és akkor megosztoztunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése