Kedvenceim közé tartozott -és a mai napig nagyon szeretem- a tojásos nokedli. Emlékszem, nagyanyám kanállal szaggatta és dobálta a zubogó vízbe a galuskákat. Rutinosan, gyorsan és egyforma méretüre csinálta. Akkor lett a tojásos nokedlinek "szezonja", mikor már lehetett szedni kertből a salátát. Ez a kombináció nagyon "eteti magát", nagyon laktató. Galuskáról jut eszembe, sokszor készített mamám a húslevesbe daragaluskát. Nagyon szeretem! Én amúgy is bőségesen tésztásan szeretem a húslevest, hát még daragaluskával. Paradicsomlevesbe meg simán galuskát szaggatott, ami nagyon finom, nekem az nem igazán volt kedvemre való, hogy rakott bele kevés sárgarépát, egy zellerzöldet és a végén édesítette cukorral. Sokkal jobb savanykásan, zöldség nélkül. Mivel már szóba jött a húsleves, elmesélem, hogy kukoricán és zöldeleségen nevelkedett baromfiból egészen más az íze, mint a sápatag táposból. Igaz, a házilag nevelt baromfit sokkal tovább kell főzni, mert a hús izmos, viszont ettől a hosszú, lassú főléstől, a sok zöldségtől, meg a minőségi hústól, sárga zsírtól lesz a húsleves ízletes. Lehabolást követően nagyon lassan kell főzni, éppen csak gyöngyözzön, akkor nem lesz zavaros és szépen "előjönnek" az ízek. Mami a sparhelten úgy állította ezt be, hogy lehúzta a fazekat a tűztér fölül a kevésbé meleg platnira. Sárgarépa, petrezselyem, zeller, egy vöröshagyma, pár gerezd fokhagyma, egy karalábé, egy szem krumpli, a petrezselyem és zeller zöldje, egész bors és természetesen só került bele. Só csak akkor, mikor a zöldségek már megpuhultak. Mikor megfőtt, hagyta kicsit ülepedni, óvatosan leszűrte, és a kész leves gyönyörűen tiszta volt, tetején aranylóan sárgálló zsírgömbökkel. Aztán belaktam a zöldségekkel, aprólékkal. Nagyon finom a főtt zúza, tüdő, fej a taréjjal és kiszedni az "eszét", ha tyúk volt akkor az apró tojás ami benne maradt és a lába. Igen a lába! Nagyapám szokta mondani, "a szartaposója". Engem aztán hiába cukkolt, rendesen el volt látva az a jószág ami a fazékba került! Amúgy meg, ő is megette, ha többet vágtak és akkor megosztoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése