Kukoricagánica. Roppant egyszerű elkészíteni, úgy kell mint a tejbegrízt, csak keményebbre kell főzni. Mikor megfőtt, galuskákat kell belőle szaggatni, bele a finom cukorral édesített meleg tejbe. Vacsorára is kaptam sokszor, de azért inkább reggelire való, mert nehéz étel! Krumplis gánica. Szintén nem egy bonyolúlt étel, de roppant laktató. A megfőzött krumplit nagymami összetörte saját vízében, majd fokozatosan adagolva a lisztet hozzá, állandó keverés mellett megfelelő sűrűségüre főzte. Apróra szelt vöröshagymát, zsíron megpirította, tört pirospaprikával ízesítette és ebbe szaggatta bele a gánicát. Még egy ideig sütőbe tette, majd fogyasztható. Ez sem egy könnyű étel! Kukorica prósza. A kukoricagánicával ellentétben ebbe nem dara, hanem liszt kell, amit jó alaposan össze kell dolgozni aludttejjel és tejföllel. Kevés sóval ízesítve kivajazott tepsibe került, tetejére kevés olvasztott vaj, szilvalekvár és irány a sütő. Hjúú, de finom! Készítette ezt nagyanyám búzaliszttel is, úgy is nagyon ízletes. Héjában sült krumpli. Ez nagyon sokszor szolgált köretként, de önálló ételnek is nagyon szerettem vacsorára. Az alaposan megsült krumplikat mama letakarta egy időre vizes ruhával, akkor egyszerűbben lejött a héja. Még forrón lepucolta róla, összeszelte kockákra és megmaradt pecsenyezsírral ízesítette. A ropogós külsejüre sült krumpli a ráolvadt sós, ízletes pecsenyezsírral, az valami mennyei! Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése