A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. február 3., csütörtök

Egy régi, régi...

Ez egy régi kép, régi történet és egy régi elmaradás. A képet 1985-ben rajzolta Molnár Róbert rajztanár, kivel rövid időre összehozott a sors és a sereg. Kis időre kollégák lettünk. Nem én lettem tanár, hanem ő lett katona!
Tartalékos tiszti szolgálatát töltötte nálunk és közben a munkakapcsolatból barátság kerekedett köztünk. Sajnos távoli helyről szólította a szolgálat Kaposvárra és leszerelését követően messze is ment.
Győr környékére. Az idő múltán, a távolság és egyebek miatt, szem elől tévesztettük egymást. Már nem is tudom biztosan, mire készültünk akkor, huszonhat évvel ezelőtt és ha tudnám sem lényeges. Arra viszont bizonyosan emlékezek, hogy a  képet a laktanyában rajzolta rólam, valamikor késő este, éjjel. Ebből aztán az következik, valamiféle "kiruccanásra" készülhettünk. Mentünk abban az időben többet is, mint eleget. Nagyon sokat! Természetesen, a portrérajzot megőriztem régi barátságunk emlékeként és a múlt pillanataként. Üveg mögé került és egy ideig az irodát "ékítette", majd hazavittem, mert nem akartam volna, hogy kára essék. Aztán valamelyik költözés, vagy átrendezés kapcsán lekerült a falról és eltettem. Üveg mögött maradt, nehogy sérüljön, de nem került helye. Most azonban pótolom a régi, régi elmaradást. Ma elővettem, új keretet kapott és már a helyét is kinéztem! Igazság szerint legutóbb Tameri hozta eszembe, Arc-Kép bejegyzésével. Akkor meg is ígértem, megmutatom a rajzot és elmondom rövid történetét. Íme! Egy kevés, rólam.

7 megjegyzés:

  1. régi szép emlékek. ha megtalálnak....

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy megmutattad!
    Igazán jó kép(ű). :)
    Tényleg kár a "sufniban" pihentetni...

    VálaszTörlés
  3. Szerencsére néha-néha megtalálnak!
    Köszönöm szépen!
    Köszönöm szépen, alig bírtam megállni, nehogy "lecsapjam" a lasztit!

    VálaszTörlés
  4. És nem jelentkezett, aki rajzolta?

    VálaszTörlés
  5. Szervusz MJ...!
    Köszönet az oldalamon történő látogatásodért,és az ott hagyott gondolataidért.Milyen a véletlen,én is csak, Sor katonának vonultam be Jászberénybe,és majdnem 40 évet húztam le a Hazám szolgálatában.Szívesen tettem,hiszen az esküm kötelezett,és a hitem.
    De most már a nyugdíjas éveimet szolgálom,boldogan,közben meg írogatok.Koptatom az Internet oldalait.Jártam itt nálad,megtekintettem én is az oldaladat,további szép napokat kívánok neked az életben,teljenek kellemesen a nyugdíjas éveid..Máskor is majd meglátogatlak,nyugodtan gyere te is...!.
    Tisztelettel...!
    id.Csik József

    VálaszTörlés