A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (128) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (99) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2013. aug. 22.

Katonaláda

Mi a faláda?
A térnek deszkákkal határolt része.
Volt nálam egy öreg katonaláda, évek óta várta a felújítást. Ha minden igaz, apám apját szolgálta valamikor, valahol. Majd padlásra került, utóbb meg hozzám, én pedig Pötinek ígértem.


Eredeti festésére, valamikor kapott egy másik zöldet, majd egy vajszínű réteget. Egyiktől sem lett szebb, csak lakásban, bútorok közt elviselhetőbb. Hőlégfúvóval kezdtem a "hámozást" le is tudtam tolni róla az utolsó két réteg javát.
Az első képen a még nem túl biztató kezdet látható.
A következő munkafolyamatban főszerepet kapott a flex és a csiszoló korongok. Nehezebb vele ugyan dolgozni -gyógyulni is nehezebb-, de gyorsabb a tisztítás.
A második fotón a már majdnem teljesen festékmentes láda látható.

Természetesen, a durva korong után rezgőcsiszolóval finomítottam a felületet. Natúr fát szerettem volna, de öreg hatást. Ezért aztán az illesztéseknél hagytam kicsit megégni, s ugyanígy a görcsöknél is. A sérüléseket kissé elfinomítottam, de meghagytam rajta, s itt-ott nem vettem le -például a léceknél- teljesen a zöldet sem. Hagytam előtűnni.. Nem akartam hibátlan felületet, de durván sérültet sem.
A harmadik képen -főleg ha ránagyítotok-, látszik amiről beszélek.

Imitt-amott azért kellett tapaszolni, majd Melinda átkente gomba és rovarölő, megelőző szerrel. Innét övé volt a főszerep! Felvitt rá kívülről három rétegben pácot, belül pedig színtelen lakkot. Legvégül visszakerült rá a két eredeti, ám újra festett hord fül és az új tulajdonos névtáblája.
Nagy meló volt, de megérte!
Ez a láda már meglehet száz éves, -de inkább több- és most már biztosan kibír még legalább annyit.

7 megjegyzés:

  1. Igazán szép lett!!!
    Ugye lehetek most egy kicsit irigy az új tulajdonosára?
    (itt, talán megbocsájtható)
    ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Mónika!
      Persze hogy lehet, az nekem egy elismerés! :)

      Törlés
  2. Nem valami szokványos katona láda ez...az enyém kisebb volt mint egy bőrönd, ha igaz én voltam a hetedik akinek szolgált...
    Na ugye mennyi meló volt vele? Ha ebből kéne megélned, éhen halnál, mert senki nem fizetné ki a fáradságot....De nem is lesz a házukban szép láda...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nem szokványos, meglepően nagy. A kisebbet is ismerem -bár nekem nincs-, azoknak a tetején van a fogó. Szép kort ért meg a tiéd!
      Rengeteg! Nem számoltam ugyan közben a munkaórákat, de 20-24 közé teszem. Persze ha műhelyem lenne, gépesítettségem és szakértelmem ...
      Bizony így igaz, ebből biztosan nem lehetne megélni.
      Manapság ezt már ilyen állapotában az emberek zöme szemétre veti, jobb esetben befűt vele egyszer.
      Van a lisztesládám -ha emlékszel rá- annak is nekiálltam, csak most áll a meló. Ha elkészülök, megmutatom azt is.

      Törlés
  3. Nekem egy viszonylag jó állapotban lévő (max. átfesteni kellene) elsősegély ládám van... Most el is indult a fantáziám:) Az olyan 50 x 50 x 70 cm. De pl. ülni is lehet rajta:)) Köszi az ötleteket!:)

    VálaszTörlés