Bár belekezdtem és még nem értem a végére az úti beszámolóknak, most megállok egy pillanatra s megmutatom az időközben felnőtt desedai ifjúságot. Csak négy maradt a fészekaljból, még együtt vannak a végeken, de már a szülők támogatása nélkül.

Ők négyen még összetartanak, együtt járják a vizet, szemmel láthatólag a legidősebb testvér -ő már fehérben van- vezeti a kis csapatot. Roppant mód barátságosak, kíváncsiak, kevés háborgatást érhettek meg eddig.

Fiatal madárka lehet őkelme is, szintén barátságos, bár nem annyira mint a hattyúk. A testvére el is szelelt, vagy csak szégyenlős és nem bírja a fotózást.
Nagy volt a hőség a vízen, pirított a nap. Zsömi kétszer is megmártózott a túra alatt én meg nagyon nem bántam, hogy végre kézbe kaphattam a lapátokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése