Ködben áll egy ...

Nem kis leányka. A tó. A tó is. Tudom, tudom! Elmehetnék már a bús borongós ... ezzel a ködmániámmal. De ha egyszer köd volt! Nem én rendeltem. Mint ahogy a mai esőt sem. Jól esett! Nekem ugyan nem, de a természetre ráfért.

Fura egy tél lesz ez ha továbbra is így megy. Márpedig most úgy tűnik, a tél eltűnik. Akkor pedig a hó helyett legalább eső legyen.

Néha bánom hogy kiemeltük a csónakot. Jókat lehetett volna evezgetni a napos időszakokban. Most meg jól jönne a pecához is. A 2013-as évet kihagytam, de az idén lejárogatok ismét. Szerencsésnek indult ez az évad mert az első próbálkozás halat hozott.

Pergetve. Kiéhezett volt őkelme mert zabálta a vasat. Mint ahogy az a kettő is, amelyeket rövidségük miatt visszaraktam. Egyik tán volt 35 körüli, a másik meg ha 20 környékén. Ennyire apró csukeszt még soha nem fogtam körforgó villantóval. Szerencsére lazán fogta meg nem sérült különösebben. Az ilyen apróságok közül inkább a sügérek, meg a süllők szokása odavágni. Dolgozik bennük a ragadozó ösztön. Utóbbiakat aztán sajnálom a műtét alatt -míg óvatosan megszabadítom a horogtól-, mert kényes hal.
Mindazonáltal nem nagyon hiszek én abban, hogy a kutya mégiscsak megette a telet. Jön még ránk dér! Még a víz is beállhat s hó is lehet.