Egy biztos. Nekem, soha még ilyen korán nem kezdődött a gombaszezon. S ezzel gyanítom vége is egy pár hónapra. Jön a hideg, fagyokkal, esővel, ónossal, hóval. Néhány napja, csak úgy viccből mondtam Melindának, bemegyek az ártéribe s hozok gombát. Hoztam.
Hanem amit nem!
Az öreg erdőben bukkantam egy sapkás lamurra! Messze zengett az erdő a csőre nyomán, ahogy játszott egy odvason. Rövid lopakodás után ki is szúrtam. Jó messziről. A fák közt akkora távolságból s ködben, félhomályban nem tudtam értékelhetően befókuszálni.
Kicsit közelebb settenkedve bizonyossá vált, fekete harkály termetes példánya zenél a fával. Akkor már a távolság elfogadható lett volna, csak a szög nem. Kissé helyezkedtem, kiszúrta nem épp csöpp termetem s huss. Egy darabig láttam a lombtalan koronák közt az útját, de túl messze ment ahhoz hogy kövessem. Nem veszélyeztetett faj, ámde védett. Nekem ritka is, most tudtam volna először lefotózni ha el nem .... De el ...!
Ha újabb ötven év kell a helyzetbe kerüléshez, akkor .... Pedig gyönyörű!
Jó lett volna látni, de ők helyzeti előnyben vannak. Egyszer csak huss, és lőttek a bemutatásnak, de Te legalább láttad. A gombával, az erdővel együtt ez már csodás élmény lehetett.
VálaszTörlésHelyzetiben is, meg fizikaiban is. Minden érzékszervük jobb és még gyorsabbak is. Csak a tekintet tud gyorsabb lenni. Az volt, ezért hát rövidesen meg kell ismételnem. :)
Törlés