A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2014. szeptember 30., kedd

Hattyú sirató

Hetekkel ezelőtt elvált a családtól.
Nem tudtam az okát. Azóta a két szülőt együtt látom úszni a még meglévő három szürkével. Néha őt is láttam. Egyedül. Magányosan szelte a vizet.

Ma, nagy meglepetés ért. Mikor vízre szálltam még sehol nem volt, kikötéskor viszont ott ült a kocsi mellett.
Azt hittem csak megpihent ott. De nem! Beteg. Legyengült.

Ez történt hát! Kitaszította a család!
A vadon törvénye szerint a beteget, sérültet elhagyják. Ő nem sérült.
Én legalább is nem találtam rajta.
Csontjai épek szárnyban is, lábakon is.
Sebet sem leltem a toll alatt.
Nem tudom ...! Ha benyelt valamit ...!

Hagytam neki zsenge csemege kukorica szemeket. Bőséggel. Hátha megeszi, hátha erőt ad neki. Hátha ...

Míg vizsgáltam, néha rám sziszegett.
Csak a látszat kedvéért. Meg sem kísérelt csípni. Zsömit sem. Ámbár Zsömi megérezhette a bajt, mert udvariasan távolságot tartott addig is míg megnézte, majd félre is vonult.
A hattyú nyitott csőrrel sziszeg.
Sírni viszont csukott szájjal sír. Halkan sipákol mélyről, belülről. Nagyon szívbe markoló, amikor a sziszegése átvált a halk sírásba. A már nagy testű madárból szól a kis fióka hangja. A kis lélek! Míg simogattam a fejét, csak sírt és csak sírt!
Mint ki elköszönt ... Nem lesz ő már e világon hófehér madár. Csak a kicsi lélek, mi benne sírt. ... Nekem sírt! Nehéz a "toll" most! ... Hattyút siratok.

8 megjegyzés:

  1. Zsömi milyen édesen nézi! Nekem is könnyes lett a szemem, nagyon megható írás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öreg barátom ő. Megőszült. Nem sokára a 11. szülinapján köszönthetjük. Nagyon szépen köszönöm. Azt hiszem, lassan elindulok és ránézek, ha még megvan s ha megtalálom.

      Törlés
  2. Kíváncsi vagyok a folytatásra, hátha látod még és be tudsz számolni róla.
    Nagyon sajnálnám, ha tényleg elpusztulna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap láttam. Összerakom a folytatást.
      Bízom benne, erősebb mint ahogy én megítéltem.

      Törlés
  3. Szerintem ők tudnak segíteni:
    Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
    Kaposvári Helyi Csoport
    Elnök: Dr. Molnár Marcell
    Telefon: 30/910-9418
    E-mail: molnar.marcell@ke.hu
    Alelnök: Szentpáli András
    Telefon: 30/380-0233
    E-mail: szt.pali@freemail.hu
    Titkár: Takács Anett
    Telefon: 30/291-0204
    E-mail: takacs.anett@mme.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! .... Próbáltam, de a hívott fél nem vette fel.

      Törlés
  4. Jajj, kicsit régen jártam erre, én ilyen fájdalmas bejegyzést... :( Nagyon-nagyon fáj a szívem ezért a madárért:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az enyém is. Nagyon rossz volt sírni hallani!

      Törlés