A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Gombák (137) Úton (135) Madarak (119) Családi (116) Vártúrák (104) Horgászat (101) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (13) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (2)

2015. nov. 5.

A köd

Hatalmas köd. Sűrű. Gomolygó. Nyirkos. Hideg. Ha elmerülsz benne s eltűnik szem elől minden támpont, csak a víz fecseg alattad, akkor akár félelmetes is lehet.
Néha átsejlik a nap. Hol jobban, hol kevésbé.
A sűrűn gomolygó masszával vívja harcát a fény. Néha, mikor áttör, feletted is van egy, meg a csónak mellett is. Ugrál. Csillog, villog, vakít.

Mind jobban s jobban ugrál, vakít, a massza is egyre inkább kevereg. Erősítésként jő a szél.
Míg a köd makacskodik és kitart csak hidegebb lesz. Olyan érzés, mintha átfújná rajtad a ködöt.
Majd megnyílik. Itt is, ott is.
Szétcincálja a szél s görgeti foszlányait.
A napnak már nem csak csillogása, de az ereje is elér. Visszamelegíti a csontig hűlt húst.
S újra látod a partokat, minden támpontot, a vizet, madarakat ... s minden mást. Azt is amit eddig még nem. Sem tegnap, sem előtt. Csokrot hoz a víz a széllel.
Vízbe vetett friss csokrot. ... Nehéz másra gondolni. Mi másért vetne bárki is csokrot a vízre? Talán halottak napja óta viszi a víz. A hideg víz frissen tartja a mélység felett hintázó színes kis fejecskéket. ... Mélység!
Hiába a verőfény. A látvány, a gondolat, önkéntelen megállás, ... a hangulat.
Ha igaz amit a kis csokor sugall ... maradt volna inkább a köd!

1 megjegyzés:

  1. Ahogy Fekete István is írja: szeretem a ködöt. Misztikus, rejtélyes, kavargó.

    az a csokor...ez így szomorú.

    VálaszTörlés