A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (203) Úton (132) Gombák (125) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (103) Horgászat (96) Gépek (94) Gasztronómia (92) vegyes (89) F-1 (75) Kedvenceink (73) Zsömi (71) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (52) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2015. dec. 4.

Hattyú család

Három fióka maradt meg a nagycsaládból, ők viszont már anyányiak, szépen fehérednek.
Már azon is csodálkoztam, hogy még együtt a család.
Hát még azon, mennyire kíváncsiak s bátrak.


Zsömi kíváncsisága s bátorsága már korántsem lepett meg, megszokta már a nagy madarakat s amúgy sem idegen neki a tollas jószág. Sanyi papagájjal nagy haverságban vannak, Sanyi előbb került hozzánk mint Zsömi, volt ideje hozzászokni a zajongó tollasokhoz.

Ha a "bájgúnár" úgy érezte már túlságosan közel vannak, akkor rásziszegett Zsömire. Szemtelen madár. Nem mi mentünk hozzájuk, ők jöttek a csónakhoz. Lehorgonyozva üldögéltünk, én tanítottam úszni a gilisztákat mikor beúszott a család. Olyannyira közel jöttek, néha arra gondoltam tán csak nem beszállnak a csónakba?
Mikor eluntak bennünket szépen ráúsztak az etetésre és felszedegették a fenékről a pontyok csalogatására kiszórt csemegekukoricát. Ők az szedték fel, én meg a horgonyokat. Amúgy is ideje volt menni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése