Hallé, hallé, hallé ...

Sok beszédnek sok az alja.
Ezért hát zömében csak képekkel, mert a desedai hallé készítését már megírtam korábban: itt!
Karácsony estéjén mi más lehetne a fő fogás mint a halétek. Halászlé, rántott hal a hozzá illő köretekkel.
Ebből most a hallé. Gyorsan.

Csak azért gyors, mert a piszmogós melót már elvégeztem korábban. Lefőztem a csontokról a halhúst, így rendelkezésre állt az alaphoz szükséges sűrű halpép és a léhez elengedhetetlen sok csont.



A jó ragadós csontlé -ahogy gőzével Matula bácsi is mutatta- elkészültével azt ráöntöttem a hússűrítményre.


Ennek még színe nincs ... de nem igaz hogy se színe, se szaga! Illata már van! Jut eszembe. Minap olvastam valahol, hogy a jó halászlé titka a sok hagyma. Azt írta, 2,5 kg halhoz fél kiló hagyma ... ????? Akkor mennyit tehet vajon egy hagymakrém levesbe? A jó halászlé titka a hal!
Én annyi halhoz egy fej vöröshagymát teszek.
Nem bél égetőt -amitől majd bégető- kell főzni, hanem hallét!

Amikor a sűrítmény a csontlével egyesült s habját vesztette, mehet rá a szín s bele a sok finom belsőség. Oszt főzni, főzni, meg főzni. Megfőzni! Piszkosul megfőzni, mert a belsőség könnyen romlik. Félteni nem kell, nem esik szét a sok főléstől mint a halhús. Az idén úgy "dobta a gép" nemigen kellett ikrával vesződni. De volt helyette egyéb cucc.

Ha már a színe is jó, az illata is és a benne lévők is alaposan össze illetve megfőttek, mehet bele az előre sózott szelethús. Azt is illik alaposan megfőzni de ne essen szét. Biztos ami biztos én az idén kiszedtem s külön került az asztalra. Kinek kellett tett a tányérjára. Nem akartam "ráfaragni" a halászlével! Egyszer megesett, az is rosszul esett!

Ez viszont jól esett!
Színre, illatra, ízre jó lett.
Mindenki állította ki fogyasztott belőle.
H'jába no!
Hozzánk csupa udvarias lélek jár. Óvják a készítő ingatag lelki egyensúlyát.
Még naná! Evidens.
Karácsony a szeretet ünnepe!