Első reggelünk, ébredés, s egy kávé után elindultunk Zsömivel a szokásos reggeli sétánkra. Hegynek fel.
A Folly Arborétum felé vezető úton baktattunk felfelé mikor rábukkantunk az út szélén az erdei szeder bokorsorra.
Tele volt seregélyszederrel, de még kevés érte el az érettséget. Azért volt. Annyi volt, hogy tudtam szedni a lányoknak egy bő marékkal kóstolónak. Tudtad? Egyik legrégebbi gyógynövényünk. Érdemes utána olvasni. Enni meg pláne!Ebéd után aztán, mikor az arborétumnak vettük az irányt, fentebb "beleakadtunk" egy még hosszabb bokorsorba.
Egy kitáblázott magánút és a közút közt húzódott.
Vígan szedegettük az érett bogyókat, mikor a belső területről kijött a gazda s szólt, menjünk be
a magánútra nyugodtan, ott, a déli fekvésen, több az érett s nagyobbak is a szemek.
Ilyen vendéglátók is vannak ott, s az efféle szívélyesség is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült a nyaralásunk mérlegét negatív tartományban tartani dacára annak amit a szállásunkról a másik blogon "Okulásként" megírtam, s ami sajnos nem kitalált történet.
Semmiképp nem szeretném Badacsonyörs rossz hírét kelteni -ne vegye úgy senki-, vinni, a nyaralás negatívuma egyedül a szállás és annak tulajdonosa, üzemeltetői.
Elfogyasztottuk hát az ebéd utáni desszertet, megtekintettük a méltán híres Folly Arborétumot, visszafelé természetesen újra szedreztünk. Sőt! Volt reggel, mikor csak a szedrezés kedvéért másztunk hegynek fel, no meg mert Zsöminek úgyis mennie kellett s neki oly mindegy az irány.
-"Jóllaktunk, mint szakcsi gyerek tökmaggal."
Gyerekkoromban nagyon sokszor hallottam ezt a mondást nagyanyámtól is. Most, hogy a szedrezésről eszembe jutott ismét, gondoltam utána nézek az eredetének ismét.
A helyzet az, a Googl kereső nem ad rá továbbra sem találatot, csak az én egy korábbi bejegyzésem a "Köd előttem, ..." címet viselőt. Akkor hát ez ügyben most sem lettem okosabb.
Akkor nincs más hátra, mint, "köd előttem, köd utánam".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése