Köztünk a víz

Gyönyörű időjárás ígérkezett és az is lett. Kicsit sétálgattunk gombák után, majd csónakba ültünk, lecsorogtunk egészen a Füred szőlőhegy alá és azzal szembeni oldalon, még a Répási-öböl bejárata előtt, találtam egy szimpatikus helyet.
Jó nagy placc, fákkal. tisztással, árnyékkal, napos résszel. Kikötöttünk, kitelepedtünk.
Akkora égető napverésben nem ajánlatos kint maradni a nyílt vízen, hamar "szénné" lehet égni. Zsömit már lefelé menet bele kellett lógatni a vízbe lehűlni, nehogy elérje a hőguta.
Az is igaz, nagyon nem siettünk, megpróbálkoztam a pergetéssel, nulla sikerrel. Kikötöttünk, berendezkedtünk, készségek bevetve. Eszem, iszom.
Pontyra csaliztam. Nulla siker. Négy után, mikor már gyengült a nap, kieveztem a nyílt vízre, horgonyokat eresztettem és onnét dobáltam a partszélt. Nulla siker!
Zsömi szegényem, már akkor is vágyakozott mikor a parton hagytam, de beletörődött kis idő múltán és betelepedett az árnyékba. Viszont szemmel tartott! Rögtön kiszúrta mikor összetoltam a botokat, s kiült az ideiglenes kikötőhelyre. Onnét nézte végig a pakolást, horgonyszedéseket és a kiutat.
Úgy várt, tapodtat nem mozdult! Be is ugrott s elfoglalta a farpadot. Ő menetkész volt.
Kis idő múltán mi is. Összepakoltunk, visszamálháztam a csónakba s indulás.
Visszafelé menet, sötétedésig szórtam a vízbe a szebbnél is szebb műcsalikat. Nulla siker!
Az biztos, ez a horgásztúra nem a halfogásról marad emlékezetes.
Halfogás nulla siker. Maga a nap, totál siker!