Hosszú séta

Reggel óta izmos szél fú s emiatt hiába is erőlködik a nap, sugaraival nem tudja elérni, hogy fürdőgatyásra kívánkozzon az ember. Pedig megnéztem a vizet, hűl és rendesen háborog a felszíne. Sejtettem én a nagy hullámverést, ezért nem csónakázni hanem sétához készültem.
Hamuban sült pácsa, tiszta forrásvíz, fotómasina, bélelt mellény, terepgatya, kalap, hétmérföldes 65M surranó.
Ez utóbbiban jóval több van már hét mérföldnél, gyakorlatilag a talpa tükörszoft.
Mielőtt nekigyürkőztem a Deseda körüli erdőségeknek, azért ránéztem a csónakra is, ha már ott vagyok jelszóval. Rendben van. S amit örömmel vettem, végre a stég is rendben van. Kicsit felpofozták az állapotát, erősen ideje volt. A vége már nagyon lógott mint parasztbudin az ajtó s középtájt is megroggyant alaposan, kb. mint a elkorhadt tik ól tető.
Jöttek s mentek a felhők a nagy szélben, csak úgy mint én. Próbáltam gombát lelni, de kevés volt ez a víz ami eddig leesett, s a hirtelen lehűlés sem kedvezett a fonalasoknak.
A mai séta legnagyobb eredménye ez a két kép, és hogy a szél nem döntötte rám az erdő egy részét. Utóbbinak is lehet örülni. Legalább is, én annak is tudok.