Távol s közel ...

Távolban egy fe .. Nem nem! Nem egy fehér vitorla.
Fehér ember.
Na jó! Fehérnek mondott. Kissé cserzett. Mint általában a bőr.
De hát miről beszélek én? Hisz nem is látszik!
Az öreg horgász a tengernyi víz. Messzi-e még a ...?
Persze, messzi. De jön. Nem mint a szél, de azzal.
Jó, igazi horgászidő volt a mai. Én aztán tudom!
De a halak nem így tudták.

Ilyenkor jön a típusduma, hogy hát az ember nem is azért megy, hanem a jó levegő, a csend, a nyugalom, a természet, a  kikapcsolódás miatt.
Persze. Azért. Meg nagy lófarkot! Is! Halat fogni. Is!
Haver szólt, menjek, mert úgy rág a süllő, hogyha kicsit nem figyel az ember orsóig rágja a botját. No persze! Az én botomat nem!
Az én botomat nem kapta be! Műcsalit sem. Pedig, most már bekaphatnák! Hiába a szép, nem túl hosszú, de rugalmas, merev, botom, meg a hozzátartozó kellékek ...
Ez a második kép kicsit olyan Matulás. Nem? Matula bácsi a híd alatt. Csak ez nem a Zala hídja, hanem a Deseda híd. Fa híd. A hídról fotózott le Bajai Józsi barátom. Készített rólam, nekem egy olyan sorozatot, hogy még na! Most, csak ezt a kettőt mutatom meg.