Szerencsém volt és eső. Nem sok időm volt, ezért viszonylag korán vettem nyakamba az iszákot, benne kevéske hamuban sült pácsával és egy flaska vízzel, s kezdtem el ügetni az erdő peremén. A víz fölös volt, jött fentről.
A már bevált helyeket kerestem fel sorban. Semmi, semmi és semmi. Fejben már kezdtem lemondani a gombákról s amúgy is szaladt velem az idő.Kint, mintha gyorsabban járna az a fránya cáger!
Még utoljára a katlannak vettem az irányt. Megálltam a tetején, lenéztem s elsőre nem láttam semmit.Az erősen borult ég és a sűrű eső kicsit rontotta a látási viszonyokat. Meg aztán, ezek a gubita szerű gömbök igen jól vannak álcázva. Még egyszer végigpásztáztam tekintetem a völgyön s megláttam egyet. Hiába erőltettem a szemem, csak egyet. Irány lefelé! Piszkosul meredek, -és nem túl széles- azért is neveztem el katlannak. Közelebb érve ... egy, még egy s még egy! Szerencsém volt. Meg már idő is. A cáger állása szerint menet idő, amúgy meg esős idő s már éreztem ez utóbbit a hátamon is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése