Nagyjából, mert az aligátorkörte elnevezés nem a leginkább elterjedt. Meg azért is csak nagyjából, mert ez a szóban forgó gyümölcsnek csak a magja.
Nem gondoltam volna, hogy 10-20 méteresre is megnövő örökzöld fán terem a rücskös gyümölcs. Csak miközben a jól megtermett magot forgattam s nézegettem, s azon gondolkodtam, mire lenne ez jó? Tán másutt megeszik? Csúzlilövedéknek meg nagy!
Arra gondoltam mi lenne, ha elültetem? Csírázik vajon s kikel? Előbb rákerestem.
Olvasgatás közben, több mindent megtudtam eme csúnyácska gyümölcsről. Azt is, lehet magról is szaporítani. Állítólag igénytelen és állítólag -6 fokig fagytűrő.
Na ebből persze nem következik, hogy én valaha is saját termesztésű aligátorokat aggatok le a fáról, mint ahogy elődeim tették i.e. 5000 évvel.
Mondjuk ez az információ újabb kérdéseket vetett fel bennem.
Vajon azt, hogy i.e. 5000 évvel már csócsálták a sárgás húsú ámde rusnya héjú körtéket, kitől kérdezték, kitől tudták meg a mostaniak? Mi is volt akkor? Rézkor ugye? Már ahol!
Biztos, az akkori népek alaposan kivágták a rezet, abba meg beleesett majd beledermedt egy avokádó mag. Csúcs! Rézbe zárt történelem. Mint a borostyán, csak nem látszik.
Csuda pofa ez az elmélkedés.
VálaszTörlésNem itt honos, az biztos.
Köszönöm szépen! Közép-Amerikában honos, de termesztik már sokfelé, trópusi, szubtrópusi és mediterrán területeken is. Lehet, még elmélkedek majd. Van egy elméletem erre a rézkori sztorira. :)
Törlés