Azt kell mondjam, az idő vasfoga nem protézis. Vagy ha igen, hát rozsdamentes acél. Mit nem adnék, ha így nézne ki a csónak!
Ahogy most kinéz, inkább le sem fotóztam.
Tegnap kimentünk, leginkább esővízért az orchideáknak, s ha már ott voltunk, kimertem belőle a vizet hadd száradjon az anyag ebben a jó szélben! Oszt majd újra megázik. De mégis, mert ...
Persze, ha azt nézem, hogy 2011 tavaszán volt nagyjavításon, az ugyebár idén márciusban lesz hat esztendeje, azóta csak keményen nyüstöltem és csak szükség szerinti javításokon esett át, meg mellé a második telét tölti kint a vízen ...
Akkor egyrészt nincs min csodálkozni, másrészt eljött az ideje egy komolyabb rendbetételnek. Ahhoz persze ki kell venni és elszállítani. Annyi a javítani való, ami "szárazdokk" után kiált! Egyenlőre azonban még szoros ölelésben tartja a tó.
Lehet a jég vagy jó arasznyi. Elolvadásához idő kell. Sok idő. Még akkor is, ha így maradna az időjárás, de állítólag nem marad. Visszahűl. Ha a fagyok nem is jönnek vissza, a jóval kisebb felmelegedés elnyújtja a kiolvadást. Vagy kivágom a jégből. De nem hiszem!
Várok. S mert a jég elolvadásáig semmi nem múlik rajtam, hát tervezni sem tudok az idővel.
Majd eljön az idő! Az ő vasfogával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése