A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (395) Deseda (359) Gombák (220) Horgászat (201) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (101) Kvár (96) Zsömi (96) D.arborétum (76) Kedvenceink (75) Állati (75) Somogyban (74) miEz? (68) tréfás (64) virág (54) "Állati" (52) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (16) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2017. március 18., szombat

Az ág urai

Azóta, hogy bő két esztendeje elhagytam a régi kikötőt, azóta bíz kevesebbszer fordulok meg a végeken.
Mióta pedig teljesen birtokba vette a vízitök és a végek a halszaporodás miatt kíméleti területekké lettek kijelölve tavasztól őszig szinte soha.
Hisz már most szaporodási kíméleti terület, majd mire ez lejár levelet bont a vízitök és míg a fagyok le nem veszik a leveleket nem igen járható csónakkal az ág vége.
El is vesztettem a fonalat a hattyúpárok, hattyúcsaládokkal kapcsolatosan. Már nem ismerem meg őket.
Őket sem tudom, vajh a tavalyi pár, vagy fiatal első fészkelők? Egy biztos, most ők az Aszalói-ág uralkodói. A fészek tán már épül, tojás biztosan nincs még mert mindketten kiúsznak hosszabb időre is és elkergetnek miden más hattyút. Ottjártunkkor, egy ifjú betolakodó több alkalommal is megkísérelt felúszni az ágon, ámde nagyjából a vonalunkban kijelölt képzeletbeli sorompón egyszer sem csúszott át. Tettlegességig nem jutott a határvita, elég volt az erődemonstráció.
A csendes beúszási kísérlet minden esetben zajos felszállással zárult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése