Vízre kerülése soron kívüli, be nem tervezett feladat volt, de hát ez egyáltalán nem baj.
Harmadikán kora délelőtt még dolgoztam rajta kicsit.
Vissza volt még ugye a hátsó lábrács és a csinosítgatások.
Utolsó feladatomként felírtam rá a kikötőszámot. Előírás!
Régi sporttárs, "tettestárs" és igen jó haver.
S ha már úgy adódott, hogy ott voltunk a víznél, ott volt a kisteherautó s bevállalta nekem is a fordulót, hát levittük s vízre csúsztattuk a még szinte meg sem száradt 13-ast.
Ugye mondtam! A 13 az egyik szerencseszámom.
Az első fotón Pöti leányom lóbálja a lábát a stégen, és gyönyörködik az ő születése napjával felszámozott csónakon.
Azt mondta jól sikerült, jól mutat, szép lett. Neki el is hiszem! :)
Az igaz, nem a saját helyén billeg a 13-as, a stég hosszú oldalát alaposan elintézte az erős szél támogatta jégzajlás. Legközelebb arról mutatok képeket s el is mesélem.
Lehet mondani szebb mint újkorában?
VálaszTörlésAzt, hogy újkorában mennyire volt szép meg nem mondom. Azt sem, mikor volt új? Gyanítom, ez a csónak műanyag felépítményes volt, csak valami okból valamelyik gazdája levágta róla és utána kapott fát. Az biztos, annál nagyságrendekkel szebb amilyen felépítménnyel megvettem és szerintem most az első nagy felújításnál is szebb lett. Én nagyjából elégedett vagyok. Van pár apróság amit most már nem így csinálnék, de majd legközelebb korrigálom. Tanulom a csónaképítő szakmát. :)
TörlésGondos gazda vagy!! tényleg jól néz ki.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!:)
Törlés