Fújj, csak fújj

Fújj csak szél! Fújj! Fújd ide a sötétséget.
Kellemetlen volt a mai szél. Erős. Hűvös.
Az este közeledtével sem csillapodott. Mikor a nap beesett a domb mögé, bőrömön éreztem ahogy zuhan a higanyszál.

A tó hideg leheletét azonnal felkapta a szél s vitte magával. Hozzám vágta, betakart vele. Ahogy a sötét sűrűsödött úgy lett a szél nyargalása egyre kellemetlenebb.
Majd jött a másik égi vándor s a nap útját követve felmászott a ég tetejére. Akár a nap szokta delelőn. A szél utat nyitott neki a felhők között s rámönthette sárgás fényét. Erős ámde hideg fényét. Van honnét a fény hisz csak nő, csak nő, négy nap s telihold lesz. A farkasok még hallgattak.