Na jó! Nem farkas. Zsömi.
Meg aztán nem lehet nádi farkas, mert nem toportyán, pláne nem féreg, viszont arany ámbár nem sakál.
A képek az arborétum partján készültek, onnét sétált bele a tóba, a végeken. Nem messze a hattyúvártól. Majd azt is megmutatom. Ott van ám a második fotón is, csak erősen kell keresni. Jön a sásban.
Ugye mondtam! Ott jön!A helyzet az, hűsölni állt be a vízbe. A séta alatt nem először és nem is utoljára.
Körbesétáltunk az arborétumban s Zsömi elkészült az erejével. Kicsivel később, mikor az Aszalói-ágban leparkoltam, hogy besétálunk a madárlesig is kétségbeesetten nézett rám.
Láttam a könyörgést a szemében. Roppant mód boldog volt, hogy megértettem és visszaülhetett a kocsiba.
Beautóztam hát vele a madárlesig.
Idén betölti a 14-et. Megöregedett. Eljött hát a kímélet ideje.
Vége a nagy és kimerítő gyalogos kirándulásoknak, vége a közös vártúráknak hacsak nem lehet a falak közelébe autózni.
Pláne ha hőséggel párosulna az út. Vége a hőségbe menő csónaktúráknak.
Eljött az idő, hogy első a fizikai kímélés, az egészsége megóvása.
Egész életében példásan alkalmazkodott hozzánk! Rajtunk a sor alkalmazkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése