Mostanság, ha velem tart Zsömi is, az a gyakorlatunk, hogy
a nagy hőségben rendszeresen mártózik egy kis frissítő úszásra. Persze segítséggel.
Segítenem kell, mert bármennyire is jólesik neki a hűsítés, nem hajlandó a csónakból beugrani. Kikötéskor megesik, mert elvéti a part és a csónak közti távolságot és beleveti magát a vízbe. De a tó közepén nem ugrik ki.
Visszakapaszkodni meg nem tudna.Ezért, ha elérkezik a mártózás ideje akkor azt a gyakorlatot követjük, hogy felnyalábolom, beleteszem a vízbe, úszik pár mancscsapást, közben benedvesítem a hátát is meg a feje tetejét is. Merthogy a kutyusok nem úsznak víz alatt. Legalább is, ritkaság az olyan.
A szemén látom ha már kikívánkozik.Akkor kinyalábolom, kicsit tartom míg lecsorog róla a nagyja víz, majd leteszem a tatülőre. A maradék vizet kirázza a bundájából, azzal az én frissítésem is megtörténik.
Majd pedig megyünk tovább, őkelme szemlélődik, szárítja magát a nappal. Mint a fotókon is. Nem lóg a nyelve, nem liheg nem kerülgeti a hőguta. A túra hossza határozza meg a fürdések számát. Aznap négyszer csobbant.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése