Száz csapás

No nem afféle bibliai csapásokra kell gondolni mint ami Egyiptomot sújtotta. hanem ...
hanem elsősorban evezőcsapásokra!
Az úgy kezdődött, hogy bár előre jelezték a felhőszakadást, vagyok én annyira elszánt.
Kimentem a vízre, fel egészen az arborétum alá. Pergetni.
Azt sem mondhatom, hogy hirtelen jött a rossz idő. Mert nem. Jó előre jelezte, morajlott, majd villogott is és tornyosodtak a sötét fellegek.

Csak épp, kicsi híján elszámoltam magam. Nem számoltam a hirtelen jövő és igen erős széllel.
A híd felől csapott le a vízre, a 67-es hídja felől. Nagy erővel. Így pont az egész menekülő útvonalat széllel szembe kellett legyűrnöm. Száz csapás a hídig!

A híd, majdnem túl messze volt!
De csak majdnem.
Épp időben értem oda, csak pár csepp esőt kaptam, beverekedtem magam a beton alá és zutty!
Dörgött, villámlott, szakadt és hordta a szél.
A szél olyan erővel nyomta át a vizet a híd alatt, hogy ki kellett pányváznom a csónakot a hídszerkezethez.
Az egyik villanás összeért a dörrenéssel, nem lehetett túl messze. Amilyen félelmetesen mutatkozott be, olyan békésen ment el. Egyszer csak abbamaradt a szél, csendes esőbe ment át. elvonult a zivatar magja elvitte magával a villámokat is valahová a Balaton tájékára. Kicsit még esett és az is abbamaradt.
Tán ha félóra volt az egész és mehettem vissza.
A fotók olyanok amilyenek. Ennyit tud a telefonom, nem többet.