Ebben a gutaütés szerű melegben már igencsak féltem Zsömit. Úgy látom rajta, hogy bár vagy reggel, vagy délután három után merészkedünk csak ki a vízre, azt is nehezen viseli. Sok már neki ez a hőség!
Melinda ötlete volt, próbálkozzunk meg egy sapkával. Védi a kis kókuszát a tűző naptól. Védeni védi ugyan, de azért nem igazán vált be. Egy ideig nem mer mocorogni a megilletődöttségtől, majd ha már mer akkor meg a sityak elcsúszik. Hiába no! Az ő fejformája nem olyan mint Misi unokámé. Szerencsére!
Meg aztán annyit nem fog a napból, hogy kis idő múltán ne lihegne úgy mint aki a gutaütés közelébe került. Így aztán a módszerünk az -elég magasmár a nádfal hozzá-, hogy a nádhoz simulok a csónakkal a keskeny árnyéksávba és onnét horgászunk. Zsöminek remekül bevált. Ott aztán jól érzi magát!
Meg oszt engem sem tűz a nap, horgászni meg vagy a nádfal elé, vagy kifelé hajigálok. Oszt vagy jön hal, vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése