Ez itt a fotón, határozottan kijelentem, bio sóska.
Bizonyossággal mondom, vegyszermentes.
Nem , nem! Nem vadsóska! Még soha nem vadult, gorombáskodott szedés közben. Ez vadon termett sóska.
Pont olyan mint a háztáji, csak jobb!
Rendszeresen, már évek óta gyűjtünk ugyanazon a területen. Nem rendszeresen, csak ha Meli mamának eszébe jut, vagy megkívánja, vagy úgy gondolja meglepi vele Pötit. A mi családunk már csak ilyen "elfajzott". Szeretjük a sóskafőzeléket, de még a spenótot is és még sokféle zöldet. Csak ez ránk nézve nem látszik.
Gyarló az ember! Hát még az ízlelőbimbói! Meg a gyomra!
A két másik fotó pedig napnyugta a Deseda tó felett. Egyik oldalára visszasüt a lenyugvó nap, a másikon meg már mélyül a sötétség. Negyedórával előtte még úgy állt, elázunk.
De hát ugye, nyugtával -no és sóskával- dicsérd a napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése