Nagy peca volt a tegnapi. Nem számítottam rá, sőt, nem is készültem rá. Eredetileg úgy terveztem, kiugrok, kimerem a vizet a csónakból, pergetek kicsit oszt hazajövök.
Eredetileg nem is akartam kicipelni a teljes felszerelést, csak a pergetéshez szükségeseket. Csakhogy minden cucc egyben volt, megcsúsztam az idővel, nem akartam további időket veszteni azzal is, míg szétpakolok.
Vittem hát mindent. Kimertem a csónakot, volt benne vagy 150-200 liternyi esővíz, bepakoltam mindent oszt indulás. Már elmúlt délelőtt tíz bőven. Párat dobtam, de elég hamar le is akadtam egy akadályon. Miközben a szabadítással veszkődtem mozgást észleltem a közeli nád előtt. Belém bújt a kisördög az ő "felesleges" kérdéseivel. Mi van, ha amurok?
Na hát mi van? Az van, hogy összedobtam az úszósokat, felcsaliztam, mindig ott van a készleten egy kis üveg kukorica, és bevetettem a szerelékeket.
Biztosan eltelt vagy egy perc amikor megakasztottam az első halat. Nagyon jó erőben volt, átbújt a csónak alatt és el is szabadult. Újracsalizás és vissza. Alig csobbant be az úszó, a másikat már vitte is valami. Nagyon jó erőben volt (képen a nagyobb). Még birkóztunk, mikor eltűnt a másik úszó is, majd elkezdte a hal lehúzni a botot a csónakról. Gyorsan beakasztottam az orsót az ülésbe, és adtam kis húzható zsinórt. Vagy megmarad, vagy nem! Mint később kiderült, megmaradt (képen a kisebb). Kifárasztottam az elsőt, majd a másodikat is. A nagyobb a mérlegelésen 3,8, a kisebb pedig 3,3 kg-ot nyomott. Így oszt tíz perc alatt fogtam két szép pontyot, meg egy még el is ment!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése