És megint ringatózik a hullámokon, megint szabadon. Elment a jég, elmúlt a szorítása. Kiszabadult.
Ma kimentem és kitakarítottam. Lemostam az összes deszkát, a belsejét is kimostam, kimertem belőle az esővizet, hólevet. Nem volt benne sok.
Akadtak kisebb javítások is. Pár deszka megmozdult, kilazultak a csavarok. Visszatérő dolog ez. Ahogy az évi két pácolás ellenére is szárad, húzódik össze a deszka, úgy esik meg, hogy egy-két csavar meglazul, vagy ahol szeg van, hát kibújik a feje.
Megigazítottam mindent, stabilak a deszkák, palánk és tiszta a csónak.
Nem mentem vele. Elment a kedvem közben. Ezt a munkát, minden tavasszal együtt szoktuk végezni Zsömivel. Amíg én takarítottam, addig ő sétafikált a stégen, vagy napozott a farülőn.
Üres ez a csónak még nekem. Nagyon üres!
Pedig ha nem mással, az a csónakot eztán is meg kell töltened élményekkel!
VálaszTörlésHattyúk, kacsák, halak, vízipókok, algák várnak Rád. Meg akik nem is jutnak eszembe.
Én még most szokom a 'futóbolondomat'. Féltem a vadászoktól, mert ha őzet lát, mindig versenyre kel vele. De nem bántja, csak szalad egy kicsit, Benne van a terelő kutya az ösztönében.
Ezért a legjobb vele hegyet mászni. Ott az erdőben utánam ő a leglassabb. Ha nem volna több száz kilométer távolság, mondanám, hogy gyere velünk. Holnap is délután kettő és három között indulunk.
Meg kell. meg is lesz. Csak nehéz az új kezdet.
TörlésVigyázz is a vadászokkal, mert ha takarásban és emiatt téged nem lát, hát a vad után szaladónak odapörköl hamar!
Mennék én szívesen! Szerettük a hegyeket. Főleg ha még valamiféle öreg rom is volt a tetején. Hisz tudod! :)