Lábon álló holtak. Holt anyag. Bennük már nincs élet. Rajtuk is csak annyi s addig, míg a nagyra nőtt taplók tudnak vizet szívni korhadó rostjaikból.
Rég holtak. Némelyiket már a vihar is megtörte, némelyiket már csonkolták. Csonkolták, mert veszélyes. Minél magasabb, annál veszélyesebb. Lábon álló korhadó, rothadó torzók.
Még lábon álló mementók!
Rengeteg van! Nagyon sok. Nem is értem ... míg látom mindenfelé az egészséges fák dőlését, az egészségesek beáldozását, sokszor felesleges, esztelen irtását, ezek állhatnak.
Ezek állhatnak, mert ezeket dönteni nem hoz hasznot! Pedig hozhatna!
Életeket menthetnének. Holtak, feleslegesek, veszélyesek, de bár a fűtőértékük is csekély, azért azoknak kik fagyoskodni kényszerülnek jól jönne. De ahhoz ki kellene őket dönteni, feldarabolni, szétosztani. Én nem is értem! Hisz pokoli mennyiségű az ilyen holt anyag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése