Vízen és erdőn
Ott hagytam tegnap abba, hogy:
Napnyugtával kikötöttem, majd bevettem magam az erdőbe egy kiadós sétára, inkább erőltetett menetre.
Tegnap is úgy mentünk, mint már sokszor, Meli és Marika erdei, tóparti sétára indultak, én meg a vízre.
Mivel még nem voltak a kocsinál, és mert sötétedett, és mert nem volt még meg a napi edzésadagom, hát eléjük mentem.
Tudtam, hogy melyik úton kell jönniük, mivel a sötétedéssel jönnek.
Igen. Jól olvastátok, nem tévedés. Vénségemre odáig "süllyedtem", hogy naponta edzek. Hogy minek?
Mert ahogy a napkeleti bölcsek mondták vala: -csak.
(Oltáselleneseknek nincs vigyor, meg ugye mondtam, hogy immunrendszer, mert felvettem már hetekkel ezelőtt a harmadik oltást is. Szóval nem azért.)
Nyomtam az erőltetett menetet míg el nem értem őket, majd vissza, oszt megint szembe velük és megint vissza a kikötőig.
Közben két képkocka az erdőben a "lángoló" égről, végezetül kettő a kikötőből, s addigra az asszonynép is kiért az erdőből.
Csendes volt az erdő. Csak a sötét motoszkált, no meg alattam ropogott a zúzott kő.
Ebben az erdőben szervál nincs, a fekete párducok meg sötétben nem látszanak.
Nos, mára ennyit, lassan edzésidő. Még vár az esti kiszabott (nem kibaszott) adag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése