Hosszú séta a parton. Hosszú evezésre vágytam ebben a gyönyörű időben, de nem jött össze. A kikötő előtti víz felületét összefüggő jég borítja. Nem vastag, simán átmenne rajta a csónak, ha lehetne. De a rend az, hogy az összefüggő jégfelületet tilos feltörni.
Akkor irány gyalog. Így legalább ma is, bőven átléptem a tízezer lépést.
Fogtam a pergetőbotot, meg a kegyszerládát és irány a parton. Ahol volt nyílt víz, ott dobtam párat. csak a rend kedvéért. Bármire számítottam, csak halra nem. Úgy is lett. Fogtam két műanyag szatyrot, meg egy műanyag zacskót. Csuklottatok mi szemetelők?
Fogtam a pergetőbotot, meg a kegyszerládát és irány a parton. Ahol volt nyílt víz, ott dobtam párat. csak a rend kedvéért. Bármire számítottam, csak halra nem. Úgy is lett. Fogtam két műanyag szatyrot, meg egy műanyag zacskót. Csuklottatok mi szemetelők?
A viharos szél nyomait is láttam, de most nem volt kedvem sem tört, sem megborított fákat fotózni. A vízparti látnivalókra hangoltam magam. Legyen a fotón valami ami szép is -ha másnak nem, hát az én szememnek-, természetes vagy a természetbe való, és hát a víz.
Kevés fotó született, pedig jó messze elcsámborogtam. Visszafelé pedig sport, erőltetett menet. Nulla fokon is le lehet izzadni. De le ám!
A fotók eredetiben a: Deseda tó II. Google albumomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése