Aszalói-ág. Úgy vélem, hogy az idei évben -2021-ben-, az utolsó peca. Süllő szezon van. Erről elfelejtettek szólni a süllőknek.
A fogasok tényleg nem tudnak róla, hogy nekik a szezon előírása szerint most enni, mit enni, zabálni kellene.
Nem esznek. Nagyon nem. Arra fent, a végeken, a két ágban hónapok óta sanyarú a pergetőhorgászok sorsa. Mint hallom, másutt sem sokkal jobb. Néha fog valaki pár halat, vagy egyet, s akkor telekürtölik az optimisták a "világsajtót", hogy van itt hal rogyásig. Nincs. Most nagyon nincs.
Ragadozó szezonban már az elmúlt évben is gyéren volt, de azért ennyire nem volt súlyos a helyzet.
Pergettem augusztusban 9, szeptemberben 14, októberben 6, novemberben 3, decemberben 4 alkalommal, ez összesen 36 alkalom. Semmi! Pergetve semmi!
Ez bíz öt hónap, bő egy hónapra való jelenléttel. Siralmas.
Azt azért hozzá kell tegyem, nekem sem radarom, sem villanymotorom nincs, így bár kilométerekre is elevezek, de azért csak korlátozottabb a mozgásterem, no és időt sem hagyok ott sokat, maximum 3-4 órát alkalmanként. Fogy a lelkesedésem, látszik a fogyó havi jelenléten is.
Most is többet eveztem, mint horgásztam. Nézelődtem, figyeltem a vizet, fotóztam párat, levegőztem. Feleveztem az 1 sz kikötőtől az Aszalói-ágban lévő madárfigyelőig, visszafelé úton tolt a szél és rápergettem a ragadozókra. Semmi. Joker öbölben semmi, szűkületben semmi, kikötővel szembeni területen semmi. Parti horgászok "jelentése", minő meglepetés, semmi.
Verőfényes napsütésben indultam és vízen voltam napnyugtáig. Napnyugtával kikötöttem, majd bevettem magam az erdőbe egy kiadós sétára, inkább erőltetett menetre.
Legközelebb, pár képkocka kíséretében, arról is mesélek kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése