2021.12.31.
Az idei esztendő utolsó erdei túrája. Az erdők mélyén, erdőkön át, tölgyeseken, fenyveseken keresztül, patakmederben, patakparton, vadcsapáson, vad hagyta üres dagonyákon át.
Meg is kaptam az áldást a túrám végén. Lévén a hátam is sáros, lekerült rólam a maradék keresztvíz is.
Mi sem természetesebb mint az, hogy a fotózás egyik célpontja a télvíz idején is vígan lévő gombák csoportja. Sajnos sem kései laskára, sem pedig téli fülőkére nem bukkantam.
Azért akadt szépség így is, ehető gombafaj is. Az igazi szépség most a csodaszép rézvörös lakkostapló, az ehető pedig a fafülgomba.
A sűrű erdő védett zugokat takar, ahol az eddigi fagyok elől is megvédte a páfrányt. Vidáman zöldell mintha csak tavasz lenne.
Ma úgy is tűnt. Nem igen passzolt ez a plusz tíz feletti hőmérséklet az év utolsó napjához. A tavaszi kankalin is megtévedt alaposan az erdő déli fekvésű széltől, fagytól védett de napsugarak látogatta oldalában.
Még pár ilyen nap és virágot is hoz.
Egyszer s másszor elbolyongtam az erdő széléig, a vízig.
Emitt a fotókon a Répási-öböl és ahogy kúszik be a köd, a pára.
Ha már a víz, hát megemlítem, hogy a csavargás kiindulópontja a kikötőnk volt, indulás előtt még kimertem a csónakban felgyülemlett vizet. Odahaza még fontolgattam a kievezést, pergetőpecát, de elvetettem. Jobban vonzott most az erdő.
Lenyugvóban volt már a nap is, mire a visszaúton a parkoló közelébe értem.
Nagyjából hét kilométer, zömében a fák között, úttalan utakon, sárban, vízben, avarban, a vadak nyomán.
Az idei esztendő utolsó 8850 lépése.
Nagyjából két óra és most, hogy összegeztem, nagyjából két óra maradt az idei évből.
Békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek.
Egészségedre váljék Barátom! ;-)
VálaszTörlés