Nyugtával, napnyugtával, dicsértük az erdei sétát. Erdei utakon, havas erdei utakon s hát ahogy az lenni szokott, ránk sötétedett.
A havazás óta eltelt hideg napok, fagyos éjszakák megőrizték a havat az erdőben. Legalább is azokon a részeken ahová a nap nem tud huzamosabb ideig bekukucskálni.Kellemes sétát tettünk a szélmentes mínuszban, talpunk alatt ropogott a hó, halk "cippogással" keresgéltek a cinegék.
Végre volt madárélet is. Más nemigen. Sem kiránduló, sem sportember nem zavarta az erdő csendjét. Visszaúton, a félhomállyal megkezdték óvatos sündörgésük a rókák is, látni ugyan nem sikerült a ravaszdikat, hallani sem az óvatos sompolygókat, de a szaguk az beszédes volt.
Szegény hattyúk -tíznél is többen repültek egy alakzatban-, még sötétedéssel is leszállóhelyet kerestek, a teljes sötét beálltával húztak az ágakról visszafelé. Ha Toponár alatt sem volt már nyílt víz, akkor bíz a jégen fognak éjszakázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése