Ez a pillangó, kiránduláson lepett meg bennünket, és vagy egy órát töltött velünk. Felváltva telepedett hol rám, hol pedig feleségemre, Melindára. Ránk szállt, megpihent, közben fényképeztük, körbe csodáltuk. Néha felrebbent, tett egy "kört", majd visszatelepedett egyikőnkre. Ha összeérintettük a kezünket, átmászott. "Ránézünk" a gyerekeinkre, látjuk kik lettek, és a büszkeségen túl most már azt is tudjuk, hogy érdemes figyelni arra, -mert mindig van benne valami, -amit az öregek mondanak.
Ők tudtak, "valamit" nagyon tudtak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése