A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (392) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2011. október 31., hétfő

Lisztesláda

Muzsi Attila szárad a fa blogjában, a
"Felejtsük el a szegeket!" címet viselő bejegyzésére tettem én az ígéretet, hogy megmutatom a birtokomban lévő lisztesládát. Nagyszüleim lisztesládáját.
Ez a láda bizony szeg nélkül készült, még a régi iskolán nevelkedett mester készítette. Pontos idejét én már meg nem mondom, de száz évnél jóval többet számlál ez a láda. Belül három részre osztott. Egyszer középütt, másszor az így leválasztott fél újból félbe. Nagyanyán úgy mondta, a legnagyobb részben volt a finomliszt, az egyik negyedben a dara, a másikban a rétesnek való liszt. Már persze ha gabonaliszt jutott bele és nem kukoricából őrölt.
Ez a láda állt nagyszüleim házában, fent a padláson állt, a kémény mellett, mint ahogy azt meg is említettem a "Kicsiny ház, valahol" című írásomban. Onnét került aztán édesanyám keze alá, majd hozzám. Volna vele kis munkám -és lesz is majd-, hogy ismét szebben mutasson, de liszt már többé nem lesz benne. Elnyel és megőriz majd sok olyan apró dolgot, mi már ritkán kerül kézbevételre, de majd egyszer mesél rólam.
Majd egyszer, mikor már nem én leszek a "láda őre".
.

7 megjegyzés:

  1. Remélem a láda őrzője leszel még nagyon, de nagyon sokáig.

    VálaszTörlés
  2. Szegényebbek voltak az emberek, nem tudták magukank megengedni, hogy öt évenként lisztes ládákat csináltassanak. Egyszer egy életben, de jót.

    VálaszTörlés
  3. Nekünk más milyen volt, de abban búza és kukorica darát tartottunk, de azóta az a láda a tűz martaléka lett :( Viszont annyi minden van még a padlásunkon, ami számomra "antik", számomra kincs... :)
    Köszönöm, az emlékeket... Kedves Láda Őre :)

    VálaszTörlés
  4. Őrizd azt a ládát kedves Józsi, mert igazi kincs azoktól az emberektől, akik oly kedvesek voltak számodra.

    VálaszTörlés
  5. Mily nagy kinccsel rendelkezel, szívesen kifaggatnám a láda titkát, meghallgatnám történeteit korokról és emberekről.
    Az Én fiókos öreg ládámat is faggatom de nagyon titkolódzó, volt paraszti tulipános kelengye láda, úri fehérneműs láda, katona láda és jaj az utolsó külső réteg "ronda" barna zománc festékű.Milyen ember lehetett aki ilyenre festette ???

    VálaszTörlés
  6. - Nagyon köszönöm a szép szavakat, a látogatást mindnyájatoknak! :)))

    VálaszTörlés