A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (316) Deseda (205) Úton (135) Gombák (128) Madarak (119) Családi (115) Vártúrák (104) Horgászat (99) Gépek (94) Gasztronómia (93) vegyes (89) F-1 (76) Zsömi (76) Kedvenceink (74) Kvár (67) miEz? (60) Somogyban (57) tréfás (53) D.arborétum (51) Állati (46) "Állati" (45) St.földön (45) +jegyzÉs? (43) virág (43) Veterán (35) feljegyzÉs (35) Királynő (30) vitriol (30) Történetek (28) görBee (19) Hadban (15) retro (12) Három kérdés (11) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Balaton (1)

2013. okt. 9.

Egy ember volt ... (†)

Nem született katonának. Mint oly sokan mások sem. Talán én sem. Mégis a sereget választotta, s talán már a választása is hiba volt. Nem vált a vérévé a szolgálat, nem vált a hivatásává, foglalkozásként űzte. Nem felrovom, ez nem vétek, úgy is lehet művelni. Még jól is. Elég hosszan művelte, elég jól.
Már akkor is kacsintgatott kifelé, mikor még bent volt. Tervezgetett, ábrándozott. Nem minden alap nélkül, mert ügyes kezű srác volt. Szépen rajzolt, s akár fel is varrta élő bőrre. Azután történt valami. Megtalált valamit, amit nem kellett volna. Eluralkodott rajta egy szenvedély. Mind jobban, s jobban. Betegség az is, akárcsak az alkoholizmus. Csak nem nagyon ismerik el annak.
Nem volt elég amit megtalált magának, még ráadásként egy feladat is megtalálta. Egy feladat, amit ráosztottak, de nem volt neki való. Ez így már sok is lett. Hibát követett el. Nagy hibát. Tán nem jóvátehetetlent, de nagyot. A végső szót mások mondták ki rá. Mások mondták ki, de vitathatatlan hogy a bajt maga találta meg magának. Tönkretette a saját karrierjét s tán az életét. Az életét tán nem akkor, de bizonyosan szerepe volt.
Mennie kellett! Hát elment. Azóta nem sok hírem volt róla. Alig. Mostanáig. Most viszont jobban örültem volna, ha ez így marad. De nem!
A rossz hír fénysebességgel közlekedik!
Vége. Megint megtalálta valami. S azzal már nem tudott megküzdeni. Nem tehet róla. Sem arról hogy megtalálta, sem arról hogy alulmaradt. Mások is veszteni szoktak. Hasonló esetekben sokan.
Hány évet is számlált? Tán ha kicsivel volt túl a negyven? Talán illene emlékeznem pontosabban, de ... Nem lehetett sokkal több. Fiatal. Még fiatal.
Jött valahonnét, "itt volt", elment az útjára s most véget ért az út. Arra kérek mindenkit, ki ismerte, úgy emlékezzen majd rá, ahogy én.
Amíg "itt volt" jó srác volt! Nem bűntelen, no de ki az?
Amit tett, nem ellenünkre tette, maga ellen. Megfizette.
Egy ember volt ... aki sokszor talált s találtatott rosszat s emiatt került néha rossz oldalra. Pedig jó srác volt, megérdemelt volna egy esélyt az élettől.
Nem adatott. Az élet nem adhat esélyt, ha a halál elvesz.
Emlékezzetek, jusson eszetekbe ...
"-Jóóóóó reggelt Kaposvár!"
Így ébresztett napos tisztként mindenkit, o5.3o-kor. Emlékeztek?
 -Nyugodj békében Sanyi!              Molos Sándorért szólnak a sorok.    

5 megjegyzés:

  1. Köszönet érte, Hölgyek!

    VálaszTörlés
  2. Nem jó ilyeneket olvasni, de sajna előbb-utóbb mindenki ide kerül, ismeretlenül is de nyugodjon békében!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem jó kedve Lídia! Írni meg aztán pláne nem. Köszönet érte Neked!

      Törlés