Gombakrémleves

Jól van, no! Én is látom.
Ez a kép így akár találós is lehetne, mert bármi lehetne a lábasban.
De ez nem "bármileves", hanem gombakrémleves. Rém randa mi?Tudom! Ki is tálalhattam volna. Tányérra, mutatósan.

Csak hát az a helyzet, hogy nem vagyok én Laci bácsi, vagy Lázár, avagy a Budai!
Így szoktam. Edény, étel és legtöbbször a retro csíkos abrosz. Így is marad!

Elmesélem a születését.
Kiterjesztettük a vadászterületet s mindjárt szerencsével is jártunk, laskát találtunk. Majd azt is megmutatom. Többek közt. Meg néhány nagy őzlábat, pár lucfenyvesi rizikét és lila pereszkét.
Asszonka feldobta a kérdést: -lehet a laskát rántani? Hát tudtam én? nem.
Most már tudom.
Szépen leszereltem a zsenge kalapokat, majd alapos tisztítást követően ment az "abalébe". Úgy fél órát főztem a sós, őrölt borssal vadított lében.
Akkor aztán kalapokat emeltem és maradt a lé. Dobtam volna ki?
Felkockáztam egy kisebb fej vöröshagymát, olíván áttetszővé hőkezeltem, majd rászórtam a felszeletelt lucfenyvesit, lilát, őzlábat, laskát. Kicsinyég tologattam a serpenyőben az erdei keveréket, míg levet eresztett.
Akkor aztán belekotortam az "abalébe" és főztem úgy egy órát fedő alatt. Lassú tűzön. Nálam a tűz ne siessen! Elég ha én sietek.
Amíg főtt, addig sietve bepaníroztam a laska kalapokat.
A képen is látható zavaros lé a botmixer bűne nem az enyém. A színe meg a lucfenyvesi. Beletejelt! Végső mozzanatként, még belefőztem egy zsenge, vékonyra szeletelt őzláb gubitát. Kész!
Ja! Fűszerezés? Benne volt a lében, ahhoz már csak késhegynyi csípős darált paprika vettetett. Most kész!
Olyan lett, mint a chokito. "Randa és finom!"
Hogy miért nem enyhítettem ő rondaságán kis tejszínnel? Sok a kérdés! Azért, mert akkor tejszínes gombakrémleves lett volna belőle.
Én meg nem azt akartam! Ok? ... Mellesleg meg, nem volt idehaza tejszín és utálok boltba mászkálni. Vagy főz az ember, vagy mászkál!