Reggel vettem észre, úgy nyolc körül, hogy a tükörházon üldögél. Utóbb lemászott a perem alá és a tükör szélébe kapaszkodva vészelte át a szakadó esőt.
Onnét tudom, hogy mikor elindultam is ott lapított. Eljött velem a belvárosba, majd a postahivatalba, később a sportcsarnokhoz. Bejárta a fél várost.
Az egyik áruház parkolójában unta el a lógást és levetette magát a flaszterra. Visszatettem. Megint leugrott. Nem hagyhattam, mert ott vagy cipőtalpon, vagy futófelületen végzi. Másodjára beletörődött a beavatkozásba és veszteg maradt. Nem nagyon bíztam benne, mégis megvárt.
Hazafelé menet rendesen kellett kapaszkodjon, mert ötvennél már erősen billegtek a tapogatói. Nem hülye, mert szembefordult a menetszéllel és kitartott. Bevárta azt is, míg leviszem a fényképezőgépet és megörökítem. Zsömivel még majd megyünk egy esti sétára, hát kíváncsi vagyok ...
Jól tetted, hogy hazavitted... Ő nem tudta, milyen veszélyeket rejt a "nagyvilág":) Arról nem beszélve, hogy milyen szennyezett a levegő a belvárosban:)
VálaszTörlésValószínűleg visszaköltözött a sövényre, mert este tízkor már nem díszítette a tükröt. :)
TörlésSzenzációs, a történet és a fotó is!
VálaszTörlésGratulálok!
Nagyon szépen köszönöm! :)
TörlésÉn félek tőle, pedig párszor már volt szerencsém őkelméhez...
VálaszTörlésFelesleges a félelmed. Ez nem csíp. ... Ez harap! :)
TörlésÉn egy tücsökgyereket hoztam haza a hajamban Parádról nyáron, ő sajna itt maradt a városban a kertben.
VálaszTörlésAkkor most, amíg Te szorgoskodsz, addig ő meg hegedül. :)
Törlés