A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem.
De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

Témakörök

Természet (391) Deseda (354) Gombák (217) Horgászat (199) Úton (167) Madarak (153) Családi (135) Gasztronómia (116) Vártúrák (108) vegyes (107) F-1 (106) Gépek (100) Kvár (96) Zsömi (96) Kedvenceink (75) D.arborétum (74) Somogyban (73) Állati (71) miEz? (68) tréfás (63) virág (54) "Állati" (51) St.földön (46) +jegyzÉs? (43) Veterán (37) feljegyzÉs (37) vitriol (32) Királynő (30) Történetek (30) COVIDnapok (19) görBee (19) retro (18) Hadban (16) Pomáz (14) Három kérdés (11) Budapest (8) Bikal (7) Drótszamár (7) KérdÉs? (5) ?????? (4) Balaton (3) Finomságok (3) Plitvice (3) h s s (3) Deseda Horgászat Madarak (1) közélet (1)

2015. december 15., kedd

Gombapörkölt

Elkészítését tekintve nem egy bonyolult étel, nem szükségeltetik hozzá mesterszakács véna.
Nem is emiatt került ide, hanem azért, mert van egy két, hogy úgy mondjam érdekessége, szokatlansága.

Legelőször is az, szárított gombából készült. Az hogy szárított nem szokatlan, de ez lucfenyvesi rizike és a tejelőgombák, a hozzáértők szerint, nem alkalmasak a szárításra. Szerencsére a lucfenyvesi erről nem tud engem meg nem érdekel. Vagy nem vagyok hozzáértő.
Átlagos méretű kalapokat negyedeltem anno -ez az anno még majd magyarázatra szorul- majd felfűztem fonalra s napon száradt.
Alaposan, jó sokáig száradt. Tisztességgel kiszáradt.

Első lépésben alapos mosáson esett át, majd beáztattam. Mire megszívták maguk az áztatóvíz erősen sárga lett. Minimum nyolc órát szívta magát, de ez nem előírás csak épp így alakult.
A sárga vizet leöntöttem s átöblítettem még egyszer.

A pörköltet már nem én készítettem el, Melinda bevállalta. Egy közepes fej vöröshagyma, nem kell túl sok nem hagymás vér ez, a többi meg dobódik. Remek lett! Kóstoláskor kissé roppant a gomba pedig megpárolódott és nagyon halványan, kesernyés ízérzést hoztak elő. Majdnem mint a jól elkészített keserűgombánál. De csak majdnem! Gyanítom, ha nem öntöm le -a szemnek s elmének amúgy eléggé bizarr- sárga áztatólevet, akkor sokkal keserűbb íz marad benne. Ez a rizikefélék sárga színű s keserű tejének sajátossága. Koncentrálódik szárításkor.

Nem láttam indokoltnak az úrhatnám stílust sem tálalásban, sem köretben. Csak úgy mint Bud Spencer az elhíresült hagymás babját. Serpenyőből, fakanállal ropogós kenyérrel. Illett hozzá. Ki szerint nem, ne kövese a rossz példámat.

S akkor végezetül az anno!
Anno: ez a füzér lucfenyvesi, még a gombaszárítási mániám indulásakor száradt. Azóta mintegy díszként lógott az étkezőben. Nem is emlékszem pontosan, három éve biztosan.
Már ezért indokolt volt az alapos mosása áztatás előtt.
Bár tudom, az immunrendszer erősen tartása érdekében, nem ártalmas néhány kiló kosz elfogyasztása évente, de ennek egyszerre történő bevitele orvosilag mindenképp ellenjavallt.
Holnapra biztosan kiderül, hogy a huzamos ideig tárolt szárított gomba vajh gond nélkül fogyasztható? Ha holnap megírom Zsömi élettörténete következő részét akkor bizonyosan.
Ha nem posztolom ... akkor vagy más dolgom akadt, vagy másoknak akadt dolga velem. Akkor meglehet vezércikk leszek! ... Vicceltem, no!

2 megjegyzés:

  1. Finom lehetett. Bár én minden gombát tojással készítek el, de egyszer kipróbálom a Te recipédet is.
    (Csak ütök rá pár tojást :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs rossz ízlésed! Én is szeretem tojással különösen a fenyő tinórut (taknyos gomba), de ehhez is illett volna. :)

      Törlés